Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

hetőségüket. Ha ez eltörik, az élet is elpusztul. Mindennek eredménye: „borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak bűnük miatt." Igen: a bűnük miatt! S mi lesz, mi lehet a mi egyéni és közösségi bűneink következménye? A büntetés? A megtérés? Jézus Krisztusunk az utóbbit várja el tőlünk, és a Szentlélek ezt munkálja bennünk. A pusztulás mértéke és milyensége - 5. fejezet Ennek a fejezetnek két „értelmezési szintje" van. Az egyik az immár negyedik jelképes cselekedet, a másik: a próféta - feltehetően - itt szólal meg először, amikor megmagyarázza cselekedetének értelmét. Először három megjegyzés a szimbolikus cselekedet jobb megértéséhez: a kardszerű borotva a babiloni borbélyok munkaeszköze volt; a haj a názíroknál az Úrnak szenteltek „ékes jele" (4Móz 6,1-8; Bir 16,17; illetve az egész Sámson-történet végső értelme); a teljes szakáll az ókori Közel-Keleten a férfiasság, az erő jelképe. Összefogva a három elemet: a kardborotvával kell a prófétának levágnia fejének ékességét, az Istennek szenteltség jelét; az erőt, a szilárd férfiasságot reprezentáló szakállát (ne felejtsük el: Jeruzsálem az Úr ékessége, az erő szimbóluma és ezért kétszeresen összerímelnek a dolgok). A valóságos öncsonkítás után Ezékielnek három felé kell a serpenyős mérlegen osztani fejének, arcának díszeit: az első részt a város közepén kell elégetnie, a másodikat a városon kívül kell apró darabokra vagdalnia, a harmadikat pedig a szélbe kell szétszórnia miközben - és ez az első olvasásra, hallásra felfoghatatlan valami - az Úr a szállongó haj- és szakállszálakat „karddal üldözi". A józan emberi ésszel szinte felfoghatatlan utasítássor folytatódik: Isten szolgájának egy keveset (egy csipetnyit) ki kell venni a szeleknek szánt harmadból, a köntöse szegélyébe kell kötnie, de úgy, hogy előbb ebből is tűzre kell vetnie egy részt. „.. .ebből árad tűz Izráel házára" - olvassuk a szakasz végén, tetézve ezzel is a korlátolt emberi gondolkodás által felvetett, felvethető kérdéseket. S ebben a pillanatban hangzik el az a jellegzetesen rövid mon51