Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

Jeruzsálem ostromának körülményei - 4,9-17 Az élet szélsőséges helyzetei szélsőséges cselekedetekre késztethetik az embert. Olyanokra, amelyekre különben nem lenne hajlandó, amelyeket normális körülmények között elutasítana magától. De eljuthat odáig is, hogy olyat cselekszik, amely ellene mond a legelemibb, az életet egyáltalán biztosító törvényeknek. A harmadik jelképes cselekedettel ilyen szélsőséges tettre készteti Isten a prófétát, amikor az ostromlott Jeruzsálem lakóinak majdani sorsát kell kiábrázolnia. Egy olyan sorsot, amelyet a mi nemzedékünk sok tagjának is meg kellett élnie. Egy ostromlott város lakója azt eszik, amije van, és annyit, amennyi a rendelkezésére áll. Azaz: kénytelen azt is megenni, amit különben csak az állatoknak adna takarmányként, és olyan mennyiségben, ami legfeljebb egy gyermeknek lenne elegendő táplálékmennyiség. Ezékiel most ezt teszi: különféle, de együtt élvezhetetlen mezőgazdasági termékekből sütött kenyeret kell ennie háromszázkilencven (százkilencven) napig. A megehető mennyiség nem egészen 30 dekagramm, a megiható víz pedig alig valamivel több, mint egy liter. Ez a mennyiség az éhen- és a szomjanhaláshoz sok, a normális életfolytatáshoz súlyosan kevés. Ezzel azonban még nem ér véget a mózesi törvényeket nemcsak tisztelő, hanem meg is tartó pap-próféta gyötrelme: azt a parancsot kapja, hogy a kenyérsütő - vagy pontosabban: a kenyérlepénysütő - fémlemezét emberi ürülékből készített tűzön kellene megsütnie - ahogyan ezt majd az ostromlott város lakói végül is megteszik. Ez a parancs ellene mond a mózesi törvényeknek (5Móz 23,10-15), és a próféta fel is lázad a teljesítése ellen, felsorolván azokat a bizonyítékokat, amelyek törvénytisztelő, törvénymegtartó mivoltát támasztják alá. Isten meghallgatja a könyörgően lázadó próféta kérését, enyhíti szenvedéseit, megengedve, hogy a kevésbé tisztátalan marhaganéjon süsse meg a szinte ehetetlen kenyerét. A szakasz utolsó két mondata megerősíti az isteni fenyegetést és egyúttal fel is erősíti azt: „Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben." - A bibliaolvasó ember érti ezt a mondatot: a kenyér botja az a rúd, amelyre a sütés után ráfüzték a kenyér-lepényeket, hogy így tarthassák meg frissességüket, élvez50