Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

Amennyire érzékletes ez a leírás, olyan nehézségeink vannak a közölt számadatok értelmezésében - ezt be kell vallanunk. Az, hogy a bal oldal Izráelt, a jobb pedig Júdát jelenti, az eleve adódik a szövegből. S adódik a szövegből az is, hogy ez az esemény is Jeruzsálem végső pusztulása előtt zajlott le, nempedig később, amiből azután a következő nehézségek adódnak. Az első, de kisebb nehézség abból adódik, hogy a Júda háza büntetéseként megadott negyven esztendő csak közelít a történelmi események tényeihez. Csak közelít, hiszen Jeruzsálemnak az 587-ben bekövetkezett ostroma, elfoglalása, a nép egy részének újabb deportálása, és a méd-perzsa uralkodó, Cirus, által 537-ben kiadott szabadonbocsátó és városújjáépítő rendelete között éppen ötven esztendő telt el. A második, és a nagyobb magyarázati nehézség az, hogy a héber szöveg (így a magyar fordítás is) Izráel büntetését háromszázkilencven napban-évben határozza meg, amely számadat sok fejtörést okoz a kutatók számára. Ezt a számot ugyanis lehetetlen - vagy csak nagyon erőltetetten lehet - az izráeli királyság valamely történeti eseményéhez, történeti katasztrófájához kötni. A megoldást talán a Szeptuaginta - az Ószövetség görög fordítása - adja meg azzal, hogy ezen a helyen százkilencven naprólévről ír, amely adat közelít az északi királyság bukása (722) és a már említett uralkodói rendelet megjelenése között eltelt évek számához. Ez az értelmező magyarázat azzal a ténnyel erősíthető meg - ha egyáltalában megerősíthető -, hogy a görög fordítás elkészítői időileg sokkal közelebb voltak Ezékiel korához, mint a ránkmaradt héber szöveg másolói és így jobban ismerhették az eredeti hagyományt, annak értelmét. Mi viszont tartozunk azzal a beismeréssel, hogy Isten igéje sok olyan titkot rejt magában, amelyet a tudomány eszközeivel még ma sem, vagy csak az idők végezetén tudunk majd megérteni. Ugyanakkor Ezékiel prófétának - Isten hűséges szolgájának tartozunk azzal a tisztelettel, amely azért illeti meg őt, mert testileg-lelkileg vállalta Izráel és Júda háza bűneinek büntetését és így élőképe lett annak a Jézus Krisztusnak, aki szenvedett, meghalt a világ bűneiért. S az adatokbeli bizonytalanságokban éppen ez lehet a legfőbb bizonyosságunk. 49