Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

a szülői kapcsolat melegét megteremtenie. S - remélem -, hogy mire ezek a sorok megjelennek, ő mindent elölről kezdve, másképp neveli tovább gyermekét, mint ahogyan mi tettük ezt vele.) Mondjuk ki összegzésként: mi magyar evangélikus egyháztagok felnőttekké, okossá, tárgyilagossá lettünk, akik az ész, a tapasztalat és a fantáziatlanság józan korában élve olvassuk, és kell, hogy megértsük azt, amit a próféta ebben a két fejezetben cselekszik, illetve leír. S tehetjük ezt úgy, hogy az olvasottak a gazdagodásunkra, az épülésünkre szolgálhatnak a mindennapjainkban és a kegyességünkben. Amiből most azért ki kell indulnunk: Isten akaratának, a prófétai igehirdetésnek egyik és nagyon hangsúlyos eszköze az, amit egykor nagyon természetesnek tartottak a hívők, de amit ma, kissé körülményesen, jelképes cselekedetnek mondunk. Hangsúlyos eszközről van szó, amit Isten akkor alkalmaztat küldötteivel, amikor a megcímzettek már annyira vakok és annyira süketek, hogy az már átlép minden emberi határon. Ilyen helyzetekben: Hóseás parázna nőt vesz feleségül, hogy a nép hűtlenségét kiábrázolja. (1,2-3) Ézsaiás egy nagy írótáblát vesz a kezébe és közönséges - tehát profán - írással írja rá: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára, hogy nagyon áttélesen kimondja egy nép sorsát: „Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának." (8,1-4) Ugyanő írja le ezeket a sorokat: „Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, abban az időben így szólt az UR Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt. Akkor ezt mondta az ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. Akkor majd reszketni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. (20,1-5) Most mellőzve a még régebbi, hasonló események (lKir 45