Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Keménnyé teszem az arcodat 3,4-15

(12) Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén! (13) Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang. (14) A lélek fölemelt, és elrajgadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az UR kemény kézzel tartott engem. (15) így kerültem Tél-Ábíbba, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. Ennek a szakasznak a könnyebb megértésére hívjuk ismét segítségül Ézsaiást és Jeremiást. „Érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű nép": „Nem látod többé a gálád népet, A homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni." (Ézs 23,19) „A tűzkőnél is keményebb": „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?" (Jer 23,29) A nép, amelyről itt szó van, egyértelműen az asszír; a prófétai ige hatása még egyértelműbb: áthat mindent, eljut mindenkihez, s még azokhoz is, akik esetleg nem értik vagy nem akarják megérteni. Mindezek háttere: a próféta - emberileg nézve - a jövőben reménytelen helyzetbe kerül. Isten hozza ebbe a lehetetlen szituációba, de ő az is, aki nem hagyja magára, mert hiszen az ő szavát szólja, és ha elutasítják, őt taszítják el maguktól. Van esélye annak - és nem is kevés -, hogy kellemetlenségek érik azon túl, hogy nem hallgatnak rá, de ő, az Úr az, aki ugyanolyan keménnyé teszi a próféta arcát, mint amilyen kemény a fogságban élő nép fiainak arca és feje. Már ez a kijelentés, ez a tény is el kell hogy gondolkoztasson bennünket, kemény arcúakat, kemény fejűeket. El kell hogy gondolkoztasson, mert bármennyire is ellenkezünk, Isten szava úgyis eljut hozzánk, hogy megtöri ezt a keménységünket. És ez egyaránt vonatkozik ránk, hívőkre, a gyülekezet hit nélküli tagjaira, sőt a nemhívőkre is. Ebben tehát nincsen közöttünk különbség - bárkik is legyünk. 36