Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Olyan édes volt a számban, mint a méz 2,1-3,3

kerültek - így szól az ÚR mert összetöröm Babilónia királyának az igáját." (Jer 28J-4) „Halljátok meg az UR igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába száműztem: így szól a Seregek URa, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról, és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő kivégezteti őket a szemetek láttára. Átokba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az ÚR, mint Cidkijját és Ahá'bot, akiket tűzön pörkölt meg Babilónia királya." (Jer 29,20-22) Ez az utóbbi kijelentés-híradás tovább is visz bennünket, azt jelezve, hogy hiábavaló volt Jeremiás intése, az igát nyakába vevő jelképes cselekedete, és visszhangtalanná lett a deportáltakhoz írt levele (ez a levél éppen a 29. fejezet első felében található, azzal az általunk is sokat idézett mondattal kezdve, hogy: „Építsetek házakat és lakjatok bennük!", majd folytatva: „Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vittelek benneteket, és imádkozzatok érte az URhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!"). Hiábavaló volt mindez, mert a fogságban élők osztoztak a jeruzsálemiek megalapozatlan, dőre reménységében. Osztoztak úgy, hogy a maguk állapotát átmenetinek tekintették, amit ki lehet várni, és amelyből végül is győztesen kerülnek ki. S mindezekre nézve mondja az ÚR, hogy Ezékiel sorstársai fellázadtak ellene, hogy hűtlenekké lettek, hogy makacs és gonosz szívűek. Az ilyen és a várható visszautasításra Isten felkészíti a prófétát, amikor visszatérően kijelenti: „Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele...", s úgy, hogy az első kijelentéshez hozzáfűzi: „de meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük." Hogy ez utóbbi mit jelent, azt az 5Móz 18,15—22-ből tudhatták a kortársak és tudhatjuk meg mi is: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én (Mózes), őreá hallgassatok! Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, 32