Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Olyan édes volt a számban, mint a méz 2,1-3,3

3(1) Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához! (2) Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset. (3) Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Ez a szakasz Ezékiel prófétai elhivatásáról szól, és úgy, hogy maga látomásbeli történet már az első fejezet utolsó két mondatával: „Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.", kezdődik el. Elkezdődik és végbemegy úgy, ahogyan ez végbement más próféták esetében is. A nagy elődöt, Ézsaiást, a templomban látott látomásával hívja el az Úr (6. fejezet), a kortárs Jeremiás pedig Jeruzsálemben kapja meg prófétai megbízatását (1. fejezet). . A három elhivatási történetben vannak olyan párhuzamos hasonlóságok, amelyeket minden további nélkül észreveszünk, de van egy alapvetően döntő különbözőség, amelyet semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül. Ez a különbözőség éppen az, hogy amíg Ézsaiás a kegyességi élet központjában, a templomban, Jeremiás az ország, a nép fővárosában éli át elhívásának gyötrelmesen szép pillanatait, addig Ezékiellel mindez a babiloni Kebár átkötőcsatorna partja mellett történik. így lesz templom nélküli, gyülekezeten kívüli pappá és ország néíküli, országon kívüli prófétává. S lesz úgy, hogy ez a helyzete élete folyamán mitsem változik, s úgy, hogy ez a tény véglegesen meghatározza nemcsak a mindennapi életét, hanem prófétai, igehirdetői szolgálatát is. De térjünk vissza az első bekezdésben elkezdettekhez: az Úr dicsősége láttán földre boruló prófétát Isten megszólítja, lelket önt belé és talpra állítja. Ez az „Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!" mondat az első elhangzó szó a próféta látomásában és úgy, hogy annak a kulcsszava az „emberfia" kifejezés. Ez a szó Ezékielnél mintegy kilencvenszer fordul elő, de jelentése még más, mint Dánielnél, és méginkább másabb, mint az Újszövetségben, ahol Jézus Krisztus vonatkoztatja magára. Másabb, mert az itteni jelentése közelít vagy hasonlít ahhoz, amit a 28