Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Leírni a leírhatatlant - kimondani a kimondhatatlant 1,4-28

jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. (18) A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül volt szemekkel. (19) Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. (20) Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. (21) Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. (22) Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. (23) A boltozat alá voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másik felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. (24) Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. (25) És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. (26) A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. (27) Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. (28) A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam arca borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal. Nem irigylem azt az embert, azt a művészt, aki a próféta által látottakat és leírtakat megkísérelte vagy megkísérli valahogyan kiábrázolni. De nem irigylem azt a szentírás-magyarázót vagy igehirdetőt sem, aki ennek a látomásnak minden mondatát megkísérelte vagy megkísérli megmagyarázni vagy kifejteni. Nem irigylem őket, mert céljaiban szép, de végső eredményében lehetetlenül kilátástalan törekvés ez. Tudunk az irodalomból olyan - minek is nevezzem - „mester20