Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Leírni a leírhatatlant - kimondani a kimondhatatlant 1,4-28

emberről", aki a próféta szavai szerint összeállított egy szerkezetet, amely pontosan megfelelt a leírtaknak. Az eredmény több mint siralmas volt, hiszen csak egy gép zörgött, zakatolt és - ezzel együtt - nem fejezett ki semmit. De - leglábbis szerintem - nem értek el sokkal nagyobb eredményt azok az igazán nagy festők sem, akik ezt a látomást vászonra, papírra próbálták meg átvinni. Pedig olyan nevek vannak közöttük, mint az olasz Raffaello Santi vagy a mi Kondor Bélánk. Az embernek e képek láttán az az érzése, hogy szépek, kifejezőek ugyan, de hiányzik belőlük valami. Hiányzik valami: a lényeg. A nagyon tisztességes és a munkájukat nagyon precízen végző írásmagyarázókat, igehirdetőket sem szabad megszólnunk azért, ha megkísérlik minden prófétai szó eredetének, értelmének felkutatását és bemutatását. Mégis, náluk is ugyanez lehet a hiányérzetünk : a lényeg, ami nem a részletekben van, hanem az egészben. Ennek a megtalálására, felfedezésére pedig - bármilyen hihetetlenül is hangzik - teljesen elegendő a Szentírás gondos, figyelemmel való olvasása. S ha feltételként a Biblia naponkénti olvasását jelöljük meg, akkor rögtön előbukkannak olyan kérdések, amelyekre csak azt tudjuk válaszolni, hogy hiányzik belőlünk valami. Elsőnek: hiányzik életünkből a Bibliával való szoros kapcsolat, az, hogy a mindennapi kenyerünk legyen. Lehet ezt a gyorsan változó világgal, a zaklatott, „soha, semmire nincs időnk" életünkkel magyarázni, de a kárát mi magunk látjuk. Másodszor: azt szoktuk mondani, hogy a „modern embernek" az egyik nagy betegsége, vagy betegségeinek egyik forrása az, hogy elvesztette a természettel, a teremtett világgal való szoros kapcsolatát. Ez így igaz, de ehhez nekünk még azt is hozzá kell tennünk, hogy elvesztettünk sok olyan képességet, amelynek a „régi ember" a birtokában volt. így elvesztettük - már régen elvesztette a keresztyénség, az egyház - annak a belátását, hogy az élet, a valóság több annál, amit látunk, amit megtapasztalunk. Harmadszor: - és ez a legkisebb baj - nincsenek meg azok az ismereteink, tapasztalataink, amelyeket pl. Ezékiel kortársai természetszerűen birtokoltak. Mindezek őszinte számbavételével, legyen szabad, mintegy emlékeztetőül, a következőket leírni: 21