Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold 24,15-24

Ilyen előzmények után lett égetően szükségessé az a kegyességi, közösségi-társadalmi reform, reformáció, amit deuterohómiainak: a törvény megismétlésének, megerősítésének szoktunk mondani. Ez a reform, ez a reformáció megbukott: megbuktatták azok, akik se az Urat, se felebarátjukat nem szerették. A megbuktatás után következik a bukás, amit Ezékiel igéi így indokolnak: „Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél". Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold 24,15-24. 24,15-24: (15) így szólt hozzám az ÚR igéje: (16) Emberfia! Én most elveszem tőled hirtelen halállal, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! (17) Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét! (18) Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem. (19) Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg, hogy mit jelent az, amit előttünk csinálsz! (20) Ezt feleltem nekik: így szólt hozzám az ÚR igéje: (21) Mondd meg Izráel házának: így szól az én Uram, az UR: Én most meggyalázottá teszem szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket elhagytatok, fegyvertől esnek el. (22) Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. (23) Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás közt. (24) Ezékiel pedig példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, az Úr vagyok! 120