Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold 24,15-24

Meghal Ezékiel felesége, az, aki neki kedves. Hirtelenül, váratlanul hal meg; az Úr akarja ezt így, és azt is, hogy a próféta ne gyászolja meg, úgy, ahogyan ez a kegyes, a hívő emberekhez illő és méltó. Az Ur akarja, hogy ez a gyászeset is, mint minden más a próféta életében, igehirdetéssé, Isten akaratának kinyilatkoztatásává legyen. S a Mindenhatónak ez az utolsó előtti szava: „Ezékiel a példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok!" Az Úr minden és mindenek fölött, aki félt, aki szeret, aki a hűséget hűségével tetézi meg, de aki a hűtlenséget mindenképpen megtorolja. Most az utóbbinak az ideje következett el: Jeruzsálem elesett, s ezzel minden bevégeztetett. Minden bevégeztetett - amiről majd egy menekült ad hírt a prófétának és sorstársainak -, amellyel befejeződik Ezékiel szolgálatának első, és kudarcos szakasza. Befejeződik, mert hasztalan hirdette a megmaradás, az élet ítéletes igéit, Jeruzsálem nem hallgatott rá, és ezért el kellett pusztulnia. El kellett pusztulnia úgy, ahogyan erről a későbbi krónikás beszámol, ahogyan ezt az előzőkben magunk elé idéztük. Mi, most, ezzel a tudattal, magunkra néző bűnbánattal becsukhatnánk - mint ahogyan egy időre, amíg magyarázó, elmélkedő munkánkat nem folytatjuk - Ezékiel próféta könyvét. Becsukhatnánk, mert így lenne kerek egész - és hányszor gondoltuk ezt így! - az emberi észjárású törvény: a bűnt büntetés követi, a vétket pedig a visszavonhatatlan ítélet. Isten nem így gondolkodik: neki nem a pusztulás, a halál a végső cél, hanem az élet. Az az élet, választott népe, Izráel majd az egyház, az egész emberiség számára akar és kíván biztosítani. Akar és kíván akkor is, ha az övéi és a tőle idegenek tőle eltávolodtak, neki ellenállnak. Azért a próféta most nem gyászolhat, de készen kell lennie, hogy majd megnyíljon a szája, hogy beszéljen majd. Beszéljen, ítéletet mondjon, de nem Izráel, hanem annak kárörvendő környezete, és azon népek fölött, akik Isten eszközei voltak az ítéletben : engedetlen és haszontalan eszközök. S készen kell lennie a prófétának arra is, hogy befogadja és továbbadja az új templomról - mi úgy hisszük, hogy a messiási üdvkorról - való látomásait, és azokat az ígéreteket, amelyek nemcsak Izráelnek, hanem ne121