Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél 24,1-14

(9) Azért ezt mondja az én Uram, az ŰR: Jaj a vérontó városnak! Én is máglyát rakatok: (10) hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok! (11) Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó rézfazék, hogy megolvadjon a benne levő tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! (12) Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt rajta a rozsda! (13) Gálád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg. Nem tisztulsz meg tisztátalanságodból, míg ki nem töltöm rajtad haragomat. (14) Én, az ÜR, megmondtam, be is teljesítem, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én Uram, az ÜR. Cidkijjá uralkodásának és Ezékiel deportáltságának kilencedik esztendejében (Kr. e. 588), az év tizedik hónapjában, II. Nebukadneccar, az újbabiloni birodalom uralkodója, hadseregével körülveszi Jeruzsálemet. A város lakossága, védőserege hosszú hónapokig ellenáll az ostromgépekkel s technikai segédeszközökkel is támogatott, meg-megújuló rohamoknak. Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik esztendejében, az év (587) negyedik hónapjában mégis beteljesedik az ostromlottak sorsa. A városban éhínség s járvány tör ki, és az így meggyengült védősereg már nem tud hatásosan védekezni. A hónap kilencedik napján a támadók rést ütnek a város kőfalán, és elfoglalják azt. Cidkijjá és a teljesen szétzilálódott hadsereg egy része eszeveszetten menekül. A győztesek Jerikóig üldözik, és ott elfogják 115