Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél 24,1-14

Még a cserepeit is rágni fogod, és téped a melledet. Megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR" (23,32-34). Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél 24,1-14 24,1-14: (1) így szólt az ÜR igéje hozzám a kilencedik évben, a hónap tizedikén: (2) Emberfia! írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. (3) Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: így szól az én Uram, az ÜR: (4) Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé! Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabokat, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! (5) A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne! (6) Ezzel azt mondja az én Uram, az ÜR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle egyik darabot a másik után válogatás nélkül. (7) Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a port betakarhatná, (8) így keltett haragot, így indított bosszúra. En is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! 114