Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Siratóének ez, siratóének lett 19-23. fejezet

két uralkodó, Jóáház és Cidkijjá bekövetkezett és bekövetkezendő tragédiájára (lKir 23,31-33; 25,6-7). A huszadik részben Isten „történelmi leckéjét" olvashatjuk arról, hogy az Úr milyen kegyelmesen hordozta választott népét a kezében, és arról, hogy Izráel milyen hűtlen volt és maradt az áldásként kapott szövetséghez. Ebben a fejezetben még van valami vigasztaló: 20,39-44: (39) „Ti azért, Izráel háza - így szól az én Uram, az ÚR - kövessétek csak mindnyájan, és tiszteljétek őket! De egyszer hallgatni fogtok rám, és nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. (40) Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én Uram, az ŰR -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, s mindazt, amit nekem szenteltek. (41) Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtetek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. (42) Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. (43) Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanná. (44) Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek Izráel háza! - így szól az én Uram, az ŰR". Ez azonban még csak a távoli jövő s addig: „Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ki kell innod nénéd poharát, a mélyet és öblösét; kinevetnek, és kigúnyolnak, mert sok fér bele! Részeg leszel, gyötrelemmel tele, szörnyű borzalom pohara nénédnek Samáriának pohara. Ki kell innod, ki kell ürítened! 113