Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Siratóének ez, siratóének lett 19-23. fejezet

Ha rajtam erőt vesznek, S rabszolgájukká tesznek Bűnös, önző indulatok, S nekik ellent nem állhatok? Lelkem hol lel nyugodalmat, Ha zaklatja fájdalom? Kibe vetek bizodalmat, Ha a bűnnek súlya nyom, Ha végórám közelít, Ki vigasztal, ki segít? Ki áll mellém az életben, A halálban, ítéletben? Ó segélj, hogy életemet, Uram, néked szenteljem, S minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem! Nyújts erőt a Jézusért, Hogy meggyőzzek testet s vért, Félve minden bűnt kerüljek, S érdemedért üdvözüljek. (448. ének) Siratóének ez, siratóének lett 19-23. fejezet Ezékiel szolgálata vak szemekre és süket fülekre talál, s így beteljesedik saját igehirdetésének a szava: azok, akikhez küldetett látva, nem látnak, hallva, nem hallanak, mert nincs szemük a látásra és nincs fülük a hallásra. A kegyelmi idő viszont egyre fogy: közelítenek azok a napok, amikor Jeruzsálem sorsa beteljesedik. A fogyatkozó időben azonban nem kevesebbedik Isten megmentő szándéka: a próféta szavain, cselekedetein keresztül tovább figyelmeztet, int és emlékeztet: hátha mégis megtér Jeruzsálem és a nép? A tizenkilencedik fejezetben világszép gyászdalban emlékeztet 112