Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem kívánom én a bűnös ember halálát: Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket 18. fejezet

Viseljük még akkor is, ha mindezekben nem vagyunk, nem lehettünk vétkesek. Ezek a tapasztalatok és az azokból levont következtetések helytállóak, azonban az már a dolgok összekeverése, az ok és az okozat felcserélése, ha ezt a törvényszerűséget a személyes felelősségre és az üdvösség kérdésére is kiterjesztik a hívők. Az, és az ilyen hiedelmekkel szemben Isten saját magára esküszik s mond ellene a száműzötteknek (s ha vannak ilyen gondolataink, akkor nekünk is): „Életemre mondom, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik." Ha valaki vétkezik, ez a halál. És mi az élet? „Ha valaki... rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog." S ez az, ami teljességgel felfoghatatlan Ezékiel sorstársai számára. Érthetetlen, mert nem illik bele abba a képbe, amelyet Istenről magukban kialakítottak. Nem illik bele még akkor sem, ha a próféta világosan hirdeti: Istent kell mindenekfölött félni, tisztelni és a felebarátot kell mindenek előtt szeretni. Ez a rövid summája azoknak az isteni rendelkezéseknek, amelyeket a prófétai igehirdetés háromszor is megismétel. Megismétel úgy, hogy mondataiból nyomatékosan kihangsúlyozódik: kenyeréből ad az éhezőknek, és a mezítelent felruházza. Ez az egyik oldal: ha a bűnös - legyen az az apa vagy a fia megtér, s törvény és igazság szerint él, akkor élni fog. Ez pedig a másik: ha az igaz, kegyes ember - legyen az az apa, vagy a fia eltér az igazságtól, és álnokul él, hűtlenségéért meg fog halni. Ezt pedig emberi ésszel, bölcsességgel vagy bármiféle teológiaikegyességi megfontolásból nem lehet megérteni. Mint ahogyan ilyen módon belátni Jézus Krisztus szavai sem az utolsó ítéletről: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. És összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek azt az országot, amely nektek készít109