Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem kívánom én a bűnös ember halálát: Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket 18. fejezet

tetett a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, és innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, és befogadtunk volna, vagy mezítelennek, és felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." „Akkor szól a bal keze felöl állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." Ezékiel igehirdetésére a kortársak válasza: „Nem következetes az Úr", s tartok tőle, hogy Jézus igéire gyakran a miénk is ez. Történt, történik pedig ez azért, mert az ember önerejéből képtelen volt és képtelen maradt belátni azt, hogy a kegyességét, a hitét az Úr az embertársaihoz való viszonyában méri meg. A régiek azt gondolták, hogy számukra éppen elegendő a választott néphez való tartozásuk tudata, a törvény betű szerinti betartása, megtartása; mi pedig ismételten úgy véltük, hogy az egyházhoz való kötődésünk, az őseink hitéhez való - különben: megható - ragaszkodásunk biztosítja testünk és lelkünk békességét, az örök üdvösséget: az életet. S Jézus Krisztus éppen ezért, éppen itt hív bennünket perbe. Perbe hív a hívők közösségeként és személyesen is megszólítva: milyen hitetlenségünk, hűtlenségünk vezetett oda, hogy elerőtlenedett egyházi életünk, s több mint katasztrofálissá lett társadal110