Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem kívánom én a bűnös ember halálát: Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket 18. fejezet

Ha a kutatók a tizenhatodik fejezetet az Ószövetség legszebb, legesztétikusabb részének mondják, akkor ezt a szakaszt Ezékiel Jeruzsálem eleste előtti igehirdetéseinek csúcspontjaként tartják számon. Ezt a véleményt nyugodtan elfogadhatjuk és úgy, hogy ez a csúcspont nemcsak a próféta korára enged rálátást, hanem van örökérvényű mondanivalója minden korok embere számára, így a mi számunkra is. Előbb azonban járjuk végig az idáig vezető utat: Tovább gyűrűznek és egyre keserűbben folytatódnak bizonyos teológiai viták. Azok, amelyekkel kapcsolatban a tizennegyedik fejezet második felében a próféta már egyszer közölte Isten kijelentését, de amely - úgy látszik - képtelen volt helyes belátásra bírni a sorsukkal elégedetlenkedő deportáltakat. A száműzöttek a savanyú egrest (pontosabban: éretlen szőlőt) emlegetik, amelyet az apák ettek meg, és a fiak foga vásott bele. Azaz az apák vétkeztek és most nekik, a fiaknak, az utódoknak kell ezért bűnhődniük. Bűnhődniök úgy, hogy - és emberileg ez is érthetetlen a törvényszegő, Isten nélkül élőknek jól megy a soruk. „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Mert mindhalálig nincsenek kínjaik és kövér a testük" - panaszolja a zsoltáros a 73. zsoltár 3-4. versében, amellyel jól fejezi ki az istenhívő kegyesek rezignált kételyeit. A leggyötrőbb kérdés mégsem ez, hanem az, hogy hogyan és miként kell, miként lehet a tízparancsolat „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem" (2Móz 20,5) mondatot magukra vonatkoztatni és egyáltalán: hittel elfogadni. Hogyan és miként kell elfogadni azt, ami szinte minden generáció naponkénti tapasztalata: a jelent kikerülhetetlenül meghatározzák az elődök hibái, hibás politikai döntései, Isten- és emberellenes cselekedetei. A magunk kis országára tekintve, nekünk is vannak ilyen gyötrelmes tapasztalataink: hazánk jelenlegi helyzetét még mindig és ki tudja, hogy meddig, meghatározza az, ami az első világháború előtt s alatt, és ami az ötvenes években történt. Meghatározza úgy, hogy ma is viseljük annak a következményeit - magyar közmondással élve: ma is isszuk annak a levét amit akkori „atyáink" bűnösen korlátolt magatartásukkal elkövettek. 108