Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Apád emóri, anyád pedig hettita 16. fejezet

vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa" (Jn 3,16—17). 7. A régi, keresztyén hagyomány az egyházat Jézus Krisztus menyasszonyának tudja és vallja. Tudja és vallja úgy, hogy ezzel a hasonlattal fejezi ki azt a szétszakíthatatlanul bensőséges kapcsolatot, amely Urával és megváltójával egybefűzi. S ha ez így igaz - márpedig az -, akkor ez a fejezet igaz és hű tükröt állít elénk. Tükröt, amelyben megláthatjuk az egyház és a magunk múlt- s jelenbeli hűtlenségét, sokszori vétkét, amelyet ellene követtünk el. Megláthatjuk bűnbánattal és a bűnbocsánatért való könyörgéssel. Ügy, ahogyan ezt a hűtlen hitével előttünk járt Balassi Bálint tette: Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét! Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár nagy szélvészben. Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér Akar esni kétségben. Akarna nagy sokszor viszont tehozzád térni, De bűnei miatt nem mér elődbe jönni, Tőled elijedett tudván, hogy vétkezett, Színed igen rettegi. Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen, Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan méltó haragodban Tégedet engeszteljen, Bátorítsad Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegényeknek örök kárhozatjával? Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében Szép magasztalásokkal. 104