Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Apád emóri, anyád pedig hettita 16. fejezet

ját, nem mosták tisztára, nem dörzsölték meg sóval, azaz: nem óvták meg a démonoktól, nem tették pólyába), amelyek az életben maradását biztosították volna. Sőt: „Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél". Ez utóbbi - a gyermekkitevés - bibliai környezetben, még egy képes beszédben is, abszurdumnak tűnik, mert a tudatunkban az él, hogy ilyet csak a spártai katonaállamban tettek, amikor az életképtelen fiúkat és a „felesleges" leányokat ledobták a Tajgetoszról, hogy elpusztuljanak. Pedig a spártaiak ebből a szempontból nem voltak kivételek, mert a Közel-Keleten egészen Krisztus koráig elterjedt gyakorlat volt ez az uzus. Ennek gyakoriságául Hans Brandenburg egy különben nagyon szép, finomművű levelet idéz, amelyet a Kr. e. 1. században írt a feleségének egy egyiptomi munkás: „Kérlek téged, könyörgök neked, gondoskodj a kisgyermekről! S mihelyst pénzt kapok, elküldöm neked... Ha fiú volt, hagyd életben; ha leány, akkor tedd ki... Hogyan tudnálak téged elfelejteni! Kérlek azért, hogy ne aggodalmaskodjál." (Η. B.: Ezékiel kommentár, 92. lap.) A szerző még hozzáfűzi: „Az a tárgyszerű követelés, hogy a gyermeket ki kell tenni, ha az leány, az ebben a szívélyes és meleg hangú levélben több mint megrázó." Valóban az, és nemcsak a levélben, hanem az Úr kijelentésében is. 3. Ezt a kivetett, mindenkitől megutált leánygyermeket megmenti Isten: „maradj életben!", majd felnövekedvén, érett nővé cseperedvén, magához emeli, házastársként szövetséget köt vele. Az, hogy az Ur es Izráel népe között a legszorosabb, legbensőbb emberi kapcsolat jött létre, régi és elterjedt hagyomány a zsidó kegyességben. Régi annyiban, hogy a legkorábbi próféták közül hirdeti úgy az igét, ahogyan ezt most Ezékiel teszi: Isten teljességgel méltatlanként - Hóseásnál parázna asszonyként magához emeli Jeruzsálemet, Izráelt (Hós 1-3); elterjedt pedig annyiban, hogy a különben szerelmi és lakodalmi dalokból, énekekből összeállított Énekek énekét ennek a házastársi kapcsolatnak az értelmében vették fel a szent iratok gyűjteményébe. Ezékiel próféciájában pontosan nyomon lehet követni a szerelem születése pillanatától, az eljegyzési, majd házasságkötési szokásokig terjedő, érzelmileg és külsőségeiben is megragadó folyamatot s ilyen értelemben megint csak egy korhű dokumentummal 101