Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Apád emóri, anyád pedig hettita 16. fejezet

a magyar szóhasználatban nincsen párja. Nincsen, és ha lenne is, nem írhatnánk le, mert nem viselné el a szégyenérzetünk és nem bírná el a nyomdafesték sem. Hogy miért sértés? íme: a) Kánaán ugyan az „ígéret földje", de ugyanakkor mindenféle istentelen, erkölcstelen népség undorító lakóhelye. Olyan hely, amelyet jobb messze elkerülni, semmint a földjére lépni s itt születni több mint szégyen, egyenesen gyalázat. b) Az emóri (régebben emóreusoknak fordította Károli) a Kánaánban élő népek összefoglaló megnevezése, amely a zsidó közfelfogás szerint egyenlő volt az istentelenséggel, az erkölcstelenséggel és mindenféle undoksággal. c) A hettiták. Mindmáig titokzatos történetü nép, noha az Ószövetség még a származásukat is ismeri (lMóz 10,15) és híradásaiban többször is megismétli, egészen századunk elejéig nagyon keveset tudott róla a tudomány. Ekkor fedezték fel Szíriában az agyagtáblára írott „könyvtárukat", amelyből az olvasható ki, hogy Kr. e. ezerötszáz táján hatalmas birodalmat mondhattak magukénak, amely azután lassan szétzüllött és Ezékiel idején már csak töredékcsoportokban élt tovább. Harcias, hódító nép volt, erőszakos és kegyetlen. Isteneik száma meghaladta az ezret, számtalan varázslási és egyéb szertartást ismertek és gyakoroltak, köztük az emberáldozatot. Ez tehát Jeruzsálem („az isteni béke alapja") csúfságos családfája, amely azért érdekes, mert nemcsak képletesen, hanem a valóságban is hűségesen igaz. Igaz, mert a bírák korában Jebúsznak, tehát a förtelmes jebúsziak városának nevezték (Bír 19,10), és ebből a helyzetéből csak Dávid emeli ki, amikor elfoglalja és országa fővárosává teszi (2Sám 5,6-10). (Ne felejtsük el: nemcsak a városoknak van ilyen „pogány előtörténete", hanem mi is, mindnyájan pogányoknak születünk, amely állapotunkból a keresztség és a Jézus Krisztusba vetett hit emel ki bennünket.) 2. Ezékiel a következő hasonlatával nagyon érzékletesen írja le a város és a nép ebbéli, nyomorúságos helyzetét, amikor azt egy leánygyermek születésével, a szüléssel kapcsolatos korabeli teendőkkel, a leánygyerekek gyakori sorsával példázza. Az allegória szerint az újszülött leánykán nem végezték el azokat a higiéniai műveleteket (nem kötözték el a köldökzsinór100