Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Apád emóri, anyád pedig hettita 16. fejezet

tértek majd hajdani állapototokba. (56) Milyen rossz hírét terjesztetted húgodnak, Sodornának, amikor még gőgös voltál, (57) míg le nem lepleződött gonoszságod! Ugyanúgy gyaláznak most téged a körülötted lakó arámok és filiszteusok, akik mindnyájan utálnak téged. (58) Neked is viselned kell fajtalan és utálatos tetteid következményeit! - így szól az ÜR! (59) Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Úgy bántam veled, ahogy viselkedtél, mert semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget. (60) De én emlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. (61) Akkor eszedbe jutnak tetteid, és szégyenkezni fogsz. Magadhoz fogadod nénjeidet és húgaidat, én pedig lányaiddá teszem őket, bár nem tartoznak a veled kötött szövetséghez. (62) Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az ÜR. (63) Gondolj erre, szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha megbocsátom mindazt, amit elkövettél - így szól az én uram, az ÚR. Ezt a fejezetet az ószövetségi kutatók az Ótestamentum legszebb allegóriájának, legszebb képes beszédének tartják még akkor is, ha közülük némelyek azt vitatják, hogy nem minden mondata származik Ezékieltől. A legszebbnek mondják pedig - és éppen ez a legkiválóbb művészi alkotások egyik titka - a múltés a jelenbeli valóság kézzelfogható elemeiből építkezik csupán. A képes beszéd tartalma már nem ilyen megragadó, sőt ellenkezőleg: döbbenetes. Döbbenetes abban, hogy az allegória kezdetének irtózata nem oldódik fel, hanem egyre fokozódik, hogy az elkerülhetetlen végzet brutális bemutatása után mégis felcsillantson egy reménysugárt, és úgy, hogy ebben is van valami félelmetesen megmagyarázhatatlan. S mivel egy remekműről van szó, nincs is mit mást tennünk, mint hogy gyönyörködjünk nyelvi, gazdag képbeli szépségeiben, amelyek önmaguk adják a könnyen megérthető tartalmi lényeget, az isteni közölnivalót. Amit pedig az alábbiakban leírunk, az csak abban kíván segítséget nyújtani, ami időileg távol áll tőlünk, és így nem mindig érthetünk. 1. Az allegória Jeruzsálemről beszél, de úgy, hogy a róla mondottakat kiterjeszti az egész választott népre. Az, amit az Úr első kijelentésével a városról mond: „Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita" olyan sértés, aminek 99