Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

érte, amit a törvény rendel, (28) akkor karjába vette a gyermeket, áldotta Istent, és ezt mondta: (29) „Mostan bocsátod el, Uram, szolgádat ígéreted szerint békességgel, (30) mert meglátták szemeim üdvösségedet, (31) amelyet készítettél minden nép szemeláttára, (32) világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül népednek, Izráelnek." (33) Atyja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, (34) Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „íme, ez rendeltetett sokak elbukására és talpraállására Izráelben, és ellenmondásnak (kitett) jelül, (35) — még a te lelkedet is kard járja át —, hogy lelepleződjék sok szív gondolata". (36) Volt egy prófétanő, Hanna, Fánuel leánya, Aser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt, férjével élt hajadon korától hét évig, (37) és özvegyen 84 évig. Nem távozott el a templomból, böjtöléssel és imádsággal szolgált éjjel és nappal. (38) Abban az órában odalépett, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. (38) Amikor elvégeztek mindent az Ür törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba Názáretbe. (40) A gyermek pedig növekedett, és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. (41) Szülei elmentek évenként Jeruzsálembe a páska ünnepére. (42) Amikor pedig tizenkét éves lett, felmentek az ünnepi szokás szerint. (43) Miután eltöltötték az (ünnep) napokat, hazaindulásukkor visszamaradt a gyermek Jézus Jeruzsálemben, de nem vették észre a szülei. (44) Mivel azt gondolták, hogy az útitársaságban van, elmentek egy napi járóföldre, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között. (45) Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és keresték. (46) És történt három nap múlva, hogy megtalálták a temnlomban a tanítók körében ülve, amint hallgatta és kérdezte őket. (47) Mindenki, aki hallotta, ámult értelmén és feleletein. (48) Amikor meglátták, meghökkentek, és ezt 5 Lukács evangéliuma 6ő