Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

mérlegeli a különbséget az ígéret és a valóság között. Nem szól, hanem mindent megőriz szívében. A pásztorok dicsérték az Istent mind a hallottakért, mind a látottakért. Elgondolkodtató ez a különbség. Jézus 21. Ahogyan Keresztelő Jánost, úgy Jézust is körülmetélik. Így rendelkezik a törvény, és így lesz Jézus Izráel népének a tagja. A hangsúly azonban nem ezen van, hanem a névadáson. József és Mária engedelmeskedett az Istentől kapott utasításnak, ezért nevezték a gyermeket Jézusnak. Jézus héberül jesua vagy jehosua: Jahve megsegít, ill. üdvözít. Lukácsnál azonban semmi sem jelzi, hogy ezt a jelentését számontartotta. Jézus korában gyakori név. Josephus húsz ilyen nevű embert említ művében, és ezek közül tíz Jézus kortársa. Az Űj testamentumban három más Jézussal találkozunk (Mt 27,16; Cs 13,6; Kol 4,11). Ezenkívül számtalan feliraton és egyéb emléken olvasható. De a II. századtól egyszerre eltűnnek a Jézusok. A név Jézus „szolgai" formájára emlékeztet, ezért lett olyan névvé, amely előtt „minden térd meghajol" (Flp 2,9—10). 6. JÉZUS A TEMPLOMBAN 2,22—52 (22) Amikor beteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Ürnak, (23) ahogyan meg van írva az Ür törvényében, hogy „minden elsőszülött fiú az Ürnak szentelt legyen",

1 (24) és hogy áldozatot adjanak aszerint, ahogyan megmondatott az Ür törvényében, „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát".

2 (25) És íme, volt egy ember Jeruzsálemben, neve Simeon. Ez az ember igaz és kegyes volt, várta Izráel vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. (26) Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélek által arra, hogy nem lát halált, amíg meg nem látja az Ür Krisztusát. (27) Elment a Lélek által a templomba* és amikor bevitték a szülők a gyermek Jézust, hogy megtegyék 64