Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

aláhúzza, hogy ő a dávidi messiás = a Krisztus. Ezt az evangéliumot követi a jel. Kérés nélkül, mint Mária esetében (1,36). Míg az evangélium a legnagyobb jelzőkkel beszél Jézusról. addig a jel annak kiáltó ellentéte: kisgyermek bepólyálva a jászolban. Az evangélium azonban csak ezzel a jellel eg> ütt evangélium a szó igazi értelmében: az üdvözítő ennyire emberré lett! Nem véletlen esemény, amely kiszámíthatatlan történeti tényezők összjátékából következett, hanem Isten tervének a teljesedése. Ezt jelenti ki az angyalok öröméneke. Ami „ma" történt, az Istennek nem szégyene, hanem dicsősége: éppen így akarta. Bár ez egyelőre rejtve marad „a magasságban", a földön azonban elindul valami, ami békességet teremt. Ez is sokat használt szó abban az időben. Ezt várták Izráelben a messiástól és a hellenizmusban a szótértől. Félremagyaráznánk a szöveget, ha a békességet elszellemiesítenénk. Sem a lelki, sem az örök jelző nincs a békesség mellett, mert jelenti a békességet Isten és ember között, ember és ember között és a népek között a szó sokszínű és gazdag értelmében. Ezt a melléje tett, nehezen fordítható kifejezés sem szűkíti meg. Ma már kétségtelen, hogy az angyali ének nem az emberek jóakaratáról, hanem Istennek az emberek felé forduló irgalmáról szól, amelyről az Ótestamentum gyakran a „jótetszés" kifejezéssel beszél. Isten könyörületessége az ember iránt békességet teremt az emberek között a földön: ez az üdvözítő születéséről szóló evangélium értelme. Ez az a nagy öröm, amely minden népé. Gyermek a jászolban 15—20. A pásztorok sietve mennek, hogy meglássák a jelet, ahogyan Mária is sietett Erzsébethez (1,39). A hit hallásból van, de nem közömbös a valósággal szemben: látni szeretne, ha mást nem, legalább a jelet. Az elbeszélésnek ebben a szakaszában egymás mellett van a hallott beszéd mint ígéret és a valóság mint látható jel. Ami a hallottakból a jelre vonatkozott, az valónak bizonyult, de ami a hozzá fűzött ígéreteket illeti a világ üdvözítőjéről, abból nem látszott semmi. Ezért keltett csodálkozást az, amit a pásztorok Isten üzeneteként mondtak. Érdekes Mária és a pásztorok magatartása egymás mellett. Mária egybevetette a hallottakat és a látottakat. 63