Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

ten és az ember, valamint ember és ember között. Isten bűnbocsátó irgalmának jele pedig az, hogy „meglátogat a felkelő fény a magasból". Minden egyes szó arra emlékeztet, hogy ebben nemcsak Izráel, hanem az egész emberiség reménysége válik valóra. Az Isten vagy az istenség látogatása az embereknél és a magasból jövő fény, amely megmutatja a boldogulás útját, egyaránt kedves gondolata volt a zsidóságnak és a hellenizmusnak. Az ének erre a mennyei világosságra várókat Ézsaiás szavaival úgy jellemzi, hogy tétlenül ülnek a sötétségben és a halál árnyékának völgyében, vagyis a megsemmisítő háború veszélyében (Ézs 9,lk; 42,7). A felkelő fény azonban nem azért jelenik meg, hogy világában sütkérezzenek, hanem hogy megvilágítsa az utat az ember előtt. Istennek az ember felé forduló irgalma nem hagyja reménytelen tétlenségben, hanem a legnagyobb mértékben aktiválja arra, hogy keresse és megteremtse a békét önmaga és környezete, valamint a népek között. Isten úgy ad békét, hogy elindít a béke útjára. Nehéz eldönteni, hogy ez a felkelő fény eredetileg Keresztelő Jánosra vagy Jézusra értendő-e. Van nyoma annak, hogy Keresztelő Jánost tanítványi köre a megjelent világosságnak tekintette (Jn 1,8. 20; 4,25). Lukács nem polemizál ez ellen, csak beleállítja ezt a reménységet a történelmi események összefüggésébe, és így mutatja meg, hogy ez a reménység Jézusban valósul meg. Keresztelő János a záró megjegyzés szerint nem a családi ^"rben nevelkedett. A pusztai vándorlás emléke az üdvösség soraként élt Izráel gondolatvilágában, és ezért egyes irányzatok ott készültek a messiás megjelenésére. Egyebek között a kumráni szekta ott élt, és gyermekek nevelésével is foglalkozott. Ennek emlékét őrzi az evangéliumnak ez a megjegyzése. Lukács kiemeli, hogy Keresztelő János az eddigi ígéretek alapján még nem indult el szolgálatára: ehhez Isten külön indítására volt szükség (3,2). 5. JÉZUS SZÜLETÉSE 2,1—21. (1) Történt azokban a napokban: rendelet jött ki Augustus császártól, hogy az egész lakott földet összeírják.

1 (2) Ez az első adóösszeírás akkor történt, amikor Quirinius volt hely58