Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

tartó Szíriában. (3) Elment mindenki, hogy összeírásra jelentkezzék, kiki a maga városába. (4) Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, — mert Dávid házából és nemzetségéből származott . — (5) hogy összeírásra jelentkezzék Máriával, jegyesével együtt,- aki várandós volt. (6) És történt, hogy amíg ott voltak, beteltek azok a napok amelyeken szülnie kellett, (7) és megszülte elsőszülött fiát,

3 bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson.

4 (8) Pásztorok voltak ugyanazon a vidéken, a szabadban tanyáztak, és őrködtek éjszaka nyájuk mellett. (9) Az Ür angyala lépett hozzájuk, az Ür dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk. (10) Ezt mondta nekik az angyal: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, amely az egész népé lesz,

5 (11) mert üdvözítő született ma nektek: a Krisztus, az Ür, a Dávid városában. (12) A jel pedig számotokra ez: találtok egy kis gyermeket bepólyálva és jászolban fekve." (13) És hirtelen megjelent az angyallal mennyei seregek sokasága, dicsérték az Istent, és ezt mondták: (14) „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jótetszés embereinek!"

0 (15) Történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, ezt mondták a pásztorok egymás között: „Menjünk el hát egészen Betlehemig, és nézzük meg ezt a megvalósult ígéretet,

7 amelyet az Ür közölt velünk." (16) Elmentek sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kisgyermeket a jászolban fekve. (17) Amikor meglátták, közölték azt az ígéretet, amely megmondatott nekik erről a gyermekről. (18) És mindenki, aki meghallotta, elcsodálkozott azon, ami megmondatott őnekik a pásztorok által. (19) Mária pedig megőrizte mindezeket az ígéreteket, és egybevetette szívében. (20) A pásztorok pedig visszatértek, miközben dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit (úgy) hallottak és láttak, ahogyan megmondatott nekik. 59