Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

meg népét. Isten látogatása lehet az ítélet jele, de itt a kegyelemé, ahogyan Jézus is Lukács szerint gyakran lépett be vendégül az otthonokba. Ezután kirajzolódnak az akkori zsidóság messiási reménységének körvonalai, bár bizonyos vonások hiányoznak belőle. Nincs szó arról, hogy Izráel megérdemli Isten kegyelmét, ahogyan a farizeusok hitték, hogy bűnbánattal és a 'törvény megtartásával közelebb hozhatják Isten országát. Α2Γ ének egyedül Isten irgalmát hangsúlyozza és azt a szövetséget és ígéretet, amit az atyáknak és Ábrahámnak adott. Nincs szó Izráel világuralmi reménységéről sem. Csak azt kívánja^ hogy az egész nép akadálytalanul végezhesse „papi szolgálatát" szentségben és igazságban. Izráel papi szolgálatának tekintette a törvény pontos betöltését. Ennek érdekében egyistenhitével, messiási reménységével, a szombat megünneplésével, sajátos étkezési és életrendjével elkülönült a körülötte élő népektől. A római uralom alatt úgy érezte, hogy ez az Istennek szentelt élet állandóan akadályokba ütközik. Ennek megszüntetését várja a prófécia, de nem szólal meg benne az ellenség gyűlöletének és megsemmisítésének vágya. Csak azt reméli, hogy Isten váltságot és szabadulást szerez népének. Az éneknek ebben a szakaszában tehát egy emelkedettebb messiási reménység tükröződik. De Lukács mégsem érzékelteti egyetlen szóval sem, hogy ez a reménység teljesedett be Jézusban. Sőt evangéliuma figyelmes olvasói megérthették, hogy Jézus szerint az Isten tisztelete, a törvény betöltése, a megszentelt igaz élet, az igazi papi szolgálat nem más, mint az irgalmas samaritánus cselekedete. Ε hallgatólagos, de tudatos helyreigazítás nélkül nem értjük helyesen ezt a próféciát. Az ének második felében újra egy párhuzam. Mária énekében Jézus a Magasságos Fia, itt Keresztelő János a Magasságos prófétája, egyúttal az Űr útegyengetője is, ahogyan ezt már születése bejelentésekor hallottuk (1,16k). Űj az, hogy az üdvösség ismeretiét hozza a bűnbocsánattal. Az üdvösség a görögben és a héberben gazdag tartalmú szó. Nemcsak az eljövendő életre vonatkozik, és nemcsak lelki értelmű, hanem átfogja az ember személyes és közösségi életének egészét. Az Isten akaratának megfelelő boldog élet. Ennek az „üdvösségnek" az ismerete azt jelenti, hogy az ember tud a bűnöket megbocsátó Istenről. Ez teszi lehetővé, hogy új kezdődjék Is57