Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

nos nevet írja le, megsejtik, hogy valami titokzatosság van a gyermek körül, és elcsodálkoznak. Nyomon követi ezt az újabb meglepetés. Megszólal az apa, és első szava az Isten dicsérete. Nem lehet kétséges, hogy Istennek különös szándéka van ezzel a gyermekkel. Félelem szállta meg őket, ahogyan történni szokott az emberrel, amikor felismeri az események mögött az élő és cselekvő Istent, de nem érti célját és szándékát. Ismét a két bevezető fejezet témájánál vagyunk: Isten kezdi teljesíteni a várakozásokat, de az emberek nem értik. Még pontosabban: örülnek, amíg csak az események kedvező külsejét látják, de megdöbbennek, amikor észreveszik, hogy Istennek más a szándéka. Ebből adódik a tanácstalan kérdés: Mi lesz ebből a gyermekből? Nem a felnőttek szokásos kérdése a tehetséges gyermek láttán, hanem annak felismerése, hogy János egészen különös kapcsolatban áll Istennel. Felkelő fény a magasból 67—80. A tanácsatalan kérdésre Zakariás éneke válaszol. Az újra megszólaló pap prófétává lesz. Ö sem önmagától látta meg az események mélyebb értelmét, hanem a Szentlélek által. Ez a prófécia is zsoltár, mint Mária éneke. Stílusa, szóhasználata és gondolatvilága az ótestamentumi zsoltárokra emlékeztet, de az új élmények eredetisége érződik rajta. Ez az ének is két részből áll, de itt az első rész az általános tartalmú, és a dávidi messiási reménységek teljesüléséről szól, a második pedig személyes jellegű, és a prófétai messiási reménységek teljesülését hirdeti. Többnyire feltételezik, hogy a történet eredetileg befejeződött a 67. verssel, és az éneket utólag függesztették hozzá. Ebben az esetben azonban inkább a 64. vers után toldották volna be. Az ének azzal, hogy válaszol a tanácstalan kérdésre, szervesen illeszkedik bele az elbeszélés menetébe éppen ezen a helyen. „Áldott az Ür, Izráel Istene, örökkön örökké! És az egész nép mondja: Ámen, Ámen." (Zs 41,14; 72,18; 89,53; 106,48.) Ez a templomi liturgia befejezése, és Zakariás, a pap most ezzel kezdi énekét, mert teljesülni látja a dávidi messiásra vonatkozó reménységeket. Erre utal a nép szabadítására szerzett „váltság" és az „üdvösség szarva": a messiási próféciákban használt képes kifejezések. Isten ezzel az ajándékkal látogatta 56