Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
II. Az evangélium, kezdete
zsoltárköltés egyik kitűnő terméke. Joggal lett az egyházban „Magnificat" néven az esti istentiszteletek kedvelt énekévé· Mária elfogadja, hogy őt boldognak fogja mondani minden nemzedék, de nem az erényeiért, ahogyan a római Mária-kultusz teszi, még csak nem is hitéért, ahogyan Erzsébet gondolta, hanem egyedül azért, mert Isten rátekintett az ő csekély személyére, és nagy tervének eszközévé tette. Azonnal elhagyja ezt a vonalat is, mert Isten nemcsak vele cselekszik így, hanem mindig és mindenütt a kicsiny, a szegény és az elnyomott pártjára áll. Szembefordul a hatalmasokkal, vagy pontosabban a hatalmaskodókkal, akik visszaélnek hatalmi helyzetükkel. Amikor Isten uralkodókat dönt le trónjukról, magasra emel megalázottakat, megsegít szegényeket, és szegénnyé tesz gazdagokat, akkor nem felforgató tevékenységet fejt ki, hanem helyreállítja a rendet. Milyen nagyszabású forradalmi és mégis egészen teológiai-etikai történetszemlélet! A világtörténelem Isten irgalmának a szemszögéből! Isten nem szentesíti, és nem konzerválja az igazságtalanságot, hanem „mindenkit a helyére tesz", amikor a hatalmaskodót lebuktatja, és az elnyomottat felemeli. Ebből az összképből nem maradhat ki Izráel sem, amelyet Isten az ének szerint különös irgalommal karol fel. Viszont teljességgel hiányzik az ellenség gyűlöletének hangja, ami az egykorú messiási várakozásokat annyira áthatja. Hangsúlyozni szokták, hogy a zsoltár nem tartalmaz jellegzetesen keresztyén vonásokat. Származhatott Keresztelő János köreiből, és a kumráni zsoltárokkal is mutat közös vonásokat. Ez egyébként teljesen egyezik azzal, hogy Lukács szerint az ének ezekben a körökben hangzott el. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Lukács később is a zsoltár alaphangja szerint beszél Isten irgalmáról a bűnösök, a kisemmizettek és a szegények iránt. 4. KERESZTELŐ JÄNOS SZÜLETÉSE 1,57—80 (57) Erzsébet számára betelt az idő, amikor szülnie kellett, és fiút szült. (58) Meghallották szomszédai és rokonai, hogy a ί . Ür naggyá tette irgalmát őrajta, és együtt örült vele. (59) Történt a nyolcadik napon: eljöttek körülmetélni a gyerme53
