Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

ben a kiváltságban. A sorshúzás révén tehát Zakariás, az öregedő pap életének nagy napjához érkezett. Soha vissza nem térő kivételes alkalom: a nép imádságától kísérve és mégis egyedül léphet az Űr elé. És ekkor újabb rendkívüli eset történik. Látomása támad, megjelenik az Űr angyala. Mint papnak az angyal későbbi bemutatkozása nélkül is tudnia kellett, mit jelent ez: üzenet Istentől! Érthető, hogy megrendült. Nagy ígéret 13—17. Az angyal első szava: Ne félj! Jelzi, hogy nem megsemmisítő ítélet kihirdetéséről van szó, hanem a kegyelem örömhírét hozza. Az üzenet ritmikus versszerű formába van öntve: ótestamentumi próféciára és zsoltárokra emlékeztet. Bizonyára Keresztelő János köreiből származott, és az ő felfogásukat tükrözi küldetéséről, ugyanakkor Lukács evangéliumára jellemző vonásokat is találunk benne. Ilyen mindjárt az is, hogy a születendő gyermek örömöt hoz. Lukács szeret arról beszélni, hogy Isten örömöt hoz az embernek. A „sokan" kifejezés a kumrániak szóhasználatát figyelembe véve bizonyára az Izráel megváltására váró gyülekezetet jelenti. Az öröm tehát nemcsak az eddig gyermektelen szülőké, hanem azoké is, akik elfogadják szolgálatát. A hagyomány egyöntetűen azt tartja, hogy Keresztelő János szent életű aszkéta volt. így írja le őt a prófécia is és ezt a Szentlélek munkájára vezeti vissza. Ez is jellemző Lukácsra: szerinte a Szentlélek a cselekvő személy az üdvösség történetében. Ö indítja el Jézust, az apostolokat, a pünkösdi gyülekezetet és Pált a miszszióra, és természetesen ő munkálkodik Keresztelő Jánosban is. A prófécia Keresztelő János küldetésének leírásával érkezik csúcspontjához. Értelem szerint Mai 4,5—6-ot idézi. Ennek nyomán arra gondoltak, hogy az utolsó időkben eljön Illés az Isten előtt, és megtéríti a népet, hogy ne kelljen elpusztulnia az ítéletben. Az angyali üzenet nem azonosítja Jánost Illéssel, de küldetését hasonlónak mondja: előkészíti a népet az Űr jövetelére. Ezt a feladatot térítéssel végzi, mégpedig kettős értelemben: embereket Istenhez és egymáshoz térít. Ez pontosan a teljes Szentírás vonalába esik. Istenhez való viszonyunkat csak az emberekhez való viszonyunkkal együtt rendezhetjük. Hozzá még első helyen áll a legszorosabb emberi 43