Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

metriosz Poliorketészt: „Üdvözlégy, a hatalmas Pozeidon és Afrodité fia! Mert a többi istenek távol vannak, vagy nincs fülük vagy nincsenek, vagy nem adnak nekünk semmit. De téged közöttünk látunk, nem fából, és nem kőből, hanem valósággal: ezért kérünk téged. Első kérésünk: békét! Te megadhatod nekünk." A római birodalomban szintén kialakult a visszatérő aranykor képzete, amelyet az isteni uralkodó hoz el. Így ünnepeltette magát Augustus császár is, akit nem véletlenül említ Lukács Jézus születésével kapcsolatban. Az ő uralkodása alatt a mitológiai képek felhasználásával így ír Vergilius az isteni gyermek születéséről: „Véget vet a vaskorszaknak, és elhozza az aranykor kezdetét a világnak. Istenként fog élni, békét hoz a világnak és (isteni) atyja erejével uralkodik." Hasonlóan ünneplik születésnapját birodalomszerte. Egy felirat a sok közül a kisázsiai Priénéből: „Ez a nap az egész világot újjá formálta. A pusztulás várt volna ránk, ha a most születettben nem ragyogott volna fel a közös boldogság minden ember számára. A gondviselés nekünk és eljövendő nemzedékeknek szótérül küldte: véget vet minden háborúnak és mindent nagyszerűen intéz. Az istenség születésnapja a világ számára a róla szóló evangéliumok kezdetét jelzi. Születésétől új időszámításnak kell kezdődnie." Az ilyen várakozásokat természetesen megcsúfolta egy Caligula vagy Néró uralkodása, de a visszatérő boldog kor eszméje tovább élt, és megújult a kiválóbb uralkodók idején. Reménység és valóság Ezek a reménységek alkotják Lukács első két fejezetének és egész evangéliumának a hátterét. Kívülálló azt tudhatta, hogy Jézust messiási királyként feszítették meg, és ez gyanússá tehette a keresztyénséget is. Az apostolokat és az őskeresztyénséget a zsidóság körében egy sorba állították Teudás és a Galileai Júdás véresen elfojtott messiási mozgalmaival (Cs 5,36k). Pált a római helyőrség egy levert messiási mozgalom megszökött szervezőjének nézi, akiről egyébként Josephus zsidó történetíró is megemlékezik (Cs 21,38kk; Jos. Β. 2,13:3kk). Vespasianus pedig az evangélium írása táján halálra keresteti a dávidi család tagjait, mert világuralmi törekvéseikről kapott kósza híreket (Eus, 111:11—12). Ezek azok a 38