Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

realitások, amelyekkel Lukácsnak számolnia kellett, amikor megírta evangéliumát. Meg kellett mutatnia, hogyan viszonyul Jézus és a keresztyénség ezekhez a reménységekhez. Lukács ebben a tekintetben is a kétségtelen valóságot mutatja be. Így két vonal fut egymás mellett a bevezető történetekben. Egyrészt hirdeti, hogy Jézusban beteljesültek a reménységek. Beteljesíti Izráel reménységét: ő a dávidi messiás, aki „uralkodik Jákób házán mindörökké, és uralmának nem lesz vége" (1,33). Beteljesíti a hellenista világ reménységeit is: ö az üdvözítő „szótér", az Isten Fia igazi értelemben, akinek születésekor békeszózat hangzik a földön (2,11. 14). A reménységek valóra válásának nyomvonala az a meg nem szűnő öröm, amely végigvonul ezeken a fejezeteken. Részben a Biblia és részben a vallásos mitológia nyelvén beszél erről. Természetes ez, és azon csodálkoznánk, ha nem így volna. Csak így, a Biblia és a vallások nyelvét használva teheti Lukács világossá, hogy Jézusban valóra válik az Ótestamentum, a zsidóság és a pogányság reménysége. De éppen ezért egy másik vonal is végigfut Lukács bevezető történetein, amely azt mutatja, hogy a teljesülő valóság más mint a reménység. Nem polemikusán és nem lekicsinyléssel beszél Lukács a tévesnek bizonyuló reménységekről. Annyira tapintatos, hogy a kor problémáit nem ismerő olvasó észre sem veszi a várakozások helyreigazítását. Egyszerűen elmondja a tényeket: bemutatja Jézust, de közben meglátszik a nyomvonala annak is, hogy a reménység és a valóság eltér egymástól. Megdöbbenés, hitetlenség, engedelmesség, a látottak csendes mérlegelése és megnemértés kíséri Jézus megjelenését. Jeléül annak, hogy „amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív el nem gondolt", az valósult meg Jézus Krisztusban. A mi reménységeink? A Jézus korabeli messiási várakozások formai megjelenésük szerint idegenné váltak, és történeti múlttá lettek számunkra. Tartalmuk szerint azonban tovább éltek, és nyomon kísérik az egyház történetét a mai napig. Ahogyan voltak Izráelben, akik a messiás megjelenésétől a kegyesek uralmát és Izráel világhatalmát remélték, úgy kísért az egyházban is a keresztyének elsőbbségének és világuralmának igénye. Ahogyan 39