Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

Keresztelő János A messiási jellegű irányzatok között különleges helyet foglal el Keresztelő János és tanítványi köre. Személyének és mozgalmának jelentőségét bizonyítja, hogy nemcsak az Újszövetség, hanem a nemkeresztyén történetírók is megemlékeznek róla. A messiás várható megjelenési helyén, a pusztában működött, annyira közel a kumrániakhoz, hogy feltétlenül találkozniuk kellett. Mégis lényegesen eltér tőlük és a többi várakozástól abban, hogy nem találni nyomát nála a politikai jellegű reménységeknek. Sőt, élesen bírálja népét, megtérést követel, és ennek jeléül a megkeresztelkedést. Minden evangélium és a Cselekedetek könyve egybehangzóan mondja, hogy közvetlenül Jézus előtt kezdte működését, és előkészítette Jézus útját. De feltehetően különös okuk van arra, hogy ezt ennyire hangsúlyozzák. Ez érződik Lukács két első fejezetén is, amelyekben Keresztelő János és Jézus történetei sajátos céltudatossággal fonódnak egymásba. Jézust párhuzamba állítják Keresztelő Jánossal, de egyúttal mindig fölébe is emelik. Az a tény áll emögött, hogy bizonyos körökben Keresztelő Jánost tartották messiásnak. Biztos nyoma van ennek az Újszövetségben (Lk 3,15; Jn 1,19k), valamint abban a tényben, hogy a még élő, de kihalóban levő iráni mandeista szekta Keresztelő Jánost Jézus fölé emeli. Keresztelő János is egyike azoknak a történeti személyeknek, akit az emberek a messiásnak gondoltak. Hellenista-pogány reménységek A messiási várakozás sajátosan zsidó jelenség volt Jézus korában, de mégsem egészen elszigetelt a hellenista világban. Isten uralmának helyreállításáról és a megtérés követelményéről természetesen nem hallunk, de nem voltak ismeretlenek a hellenista római világban sem az isteni személyhez fűződő vallásos-politikai várakozások. Nagy Sándort isteni szabadi tóként üdvözölték Keleten, és utódai alatt a hellenista uralkodók udvarában kialakult az az eszme, hogy a kitűnő uralkodók jótevő istenek, akik mint üdvöt hozó szabadítók, „szótérok" elhozzák az üdv és béke örök országát. így üdvözölte az athéni városi tanács Nagy Sándor egyik utódát, De37