Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
VII. Jézus feltámadása
zusi etika az ellenség szeretetéről és a földi javakról egyik fő ütközési pont volt, amely miatt a nép vezetői elhatározták Jézus halálát. Lukács pedig hangsúlyozza, hogy Jézusnak ezt az etikáját meg lehet tanulni Mózestől és a prófétáktól (6,20— 26; 10,25—37; 16,13—18; 27—31; 20,20—26). így van benne az írásokban Jézus személye és működése, amely miatt „kellett szenvednie". így foglalódik össze az egész evangélium abban, hogy Jézus megnyitja az írás értelmét a két tanítvány előtt. Jézus jogosan vádolja őket „értelmetlen és lassú szívűséggel", mert egész működése alatt erről volt szó, és még feltámadásáig sem értették meg. Jézus feltárta nekik az írásokat, de szemük még nem nyílt meg. Ehhez sem az írás, sem a magyarázata nem volt elég. Megnyílt a szemük 28—32. Megérkeznek Emmausba. A két tanítvány unszolja Jézust, hogy maradjon velük és szálljon meg náluk. Ugyanaz a szó hangzik el, mint amikor Jézus kijelenti Zákeusnak, hogy nála kell megszállnia (19,5). Megkapóan írja le az elbeszélés, ahogyan a két ember őszinte vendégbarátsággal invitálja Jézust, kényszerítették és rábeszélték a késői időre hivatkozva (vö. 14,23). Jézus elfogadja a hívást, bemegy házukba és asztalhoz telepednek. Ezzel ismét célhoz ér egy vonal, amely végigfut az egész evangéliumon. Jézusnak, az Emberfiának nincs szállása, de annál inkább felkeresi az embereket, a bűnösöket, és együtt étkezik velük. Ebben nyilatkozik meg Lukács szerint legközvetlenebbül, hogy Jézus az Isten Fia teljes közösséget vállal az emberrel (9,58; 4,38; 5,29; 7,34. 36; 14,1; 15,2). Ebben a történetben is az asztali közösségnél következik be a fordulat. Jézus átveszi a házigazda szerepét. Kezébe veszi a kenyeret, és hálát ad, megtöri, és átadja a két tanítványnak. Akkor megnyílt a szemük és felismerték Jézust, de eltűnt előlük. Miről ismerhették fel Jézust? Később a tanítványok között elmondják, hogy a kenyér megtöréséről (24,35). Lukács máskor is beszél a kenyér megtöréséről, mint a keresztyének jellemző cselekményéről (9,16; 22, 19; Cs 2,46; 30,7; 27,35). De mi lehetett benne a különös jel? Az áldás vagy a megtörés különleges módja? Az evangélium erre is feleletet ad. Amikor Jézus az úrvacsora szerzése után beszél 3ÖÖ
