Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VII. Jézus feltámadása

Jézus először ebből a szempontból kezdi nyitogatni szemeiket. Bevezeti őket az Írás értelmébe. Végigmagyarázza mindazt, ami az írásban reá vonatkozik. Megmutatja benne a Messiás igazi képét: szenvednie kell, és azután kell bemennie dicsőségébe. Ebben az őskeresztyénségnek az az emlékezése szólal meg, hogy Jézus feltámadása nyitotta meg előttük az írás igazi értelmét. Ettől kezdve Jézusra vonatkoztatják az egész Írást. Az újkori szentírástudomány kutatja ennek alapját· Mindenesetre döntő szerepet játszott Ézsaiás próféta könyve, amely az Űr Szenvedő Szolgájáról szól (Ézs 53; vö. Cs 8,28— 35). Lukács evangéliuma szerint Jézus működésének döntő fordulópontjain történik utalás az ézsaiási próféciákra. Jézus megkeresztelésénél a szeretett Fiú, akiben az Atya gyönyörködik, názáreti fellépésénél az Űr Szolgája, akin az Isten Lelke van, megdicsőülésénél a kiválasztott Fiú, és elfogatása előtt az Űr Szolgája, aki törvényszegők közé számláltatott: mind ézsaiási próféciákat idéznek, amelyek az Űr Szolgájára vonatkoznak (3,20; 4,18; 9,35; 22,37). De az írás bizonyságát még szélesebbre kell fognunk. Sem Jézus, sem Lukács nem gondolt csak egyes íráshelyekre, hanem arra is, hogy az a messiási kép, amelyet Jézus megvalósít, egyezik Istennek azzal a képével, amelyet az egész Ótestámentum mutat. Isten szembeszáll a hatalmaskodókkal, és az elnyomottak pártját fogja, megalázza a hitükben elbizakodottakat, és felemeli az elesetteket. Ezzel az üzenettel küldte prófétáit népéhez, és ezért az üzenetért kerültek összeütközésbe népükkel, és szenvedtek sokan a próféták közül vértanúságot. Ennek az Istennek az akarata és tetszése szerint volt Jézus a „Felkent", ennek értelmében hirdette az evangéliumot a „szegényeknek" és az elesetteknek, és ezért az evangéliumért került összeütközésbe a farizeusokkal és a nép vezetőivel (1,51—53; 4, 18—21; 7,36—50; 15,1—2). Ezért „kellett" szenvednie az „Írások szerint". De az írás bizonyítékát még szélesebbre kell fognunk. Kiterjed az etikára is, amely ezzel a krisztológiával szorosan összefügg. Az a Jézus, aki a hatalmaskodás helyett a szolgálat útját járta, szembefordult a vallásos nemzeti gyűlölettől áthatott reménységekkel, és hirdette az ellenségre is kiterjedő szeretetet. Az a Jézus, aki a „szegények" evangéliumát hirdette, elítélte a gazdag vezetők bűnét, a farizeusok pénzsóvárgását és a földi javak felelőtlen élvezését. Ez a jé364