Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VII. Jézus feltámadása

vitatkoztak, maga Jézus is odaért, és együtt ment velük. (16) De gátoltatott a szemük, úgyhogy nem ismerték fel. (17) így szólt hozzájuk: „Miféle hírek azok, amelyeket egymással megvitattok menet közben?" És megálltak szomorúan. (18) Megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te egymagad, idegenként laksz Jeruzsálemben, és nem tudtad meg azt, ami ott történt ezekben a napokban?" (19) Ezt mondta nekik: „Mi volt az?" Ök pedig ezt mondták neki: „Ami Jézussal, a Názáretivel történt, aki mint próféta hatalmas volt szóban és tettben Isten és az egész nép előtt, (20) és kiszolgáltatták főpapjaink és vezetőink halálos ítéletre, és keresztre feszítették. (21) Mi pedig reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt. De hozzá még harmadik napja már annak, hogy megölték. (22) De néhány asszony is a mieink közül megdöbbentett minket. Kora hajnalban a sírnál voltak, és nem találták a testét, visszatértek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. (24) Elmentek némelyek a mieink közül a sírhoz, és úgy találták, ahogyan az asszonyok mondták, őt azonban nem látták." (25) Ezt mondta nekik: „Ó, értelmetlen és rest szívűek arra, hogy higgyetek mindannak alapján, amit megmondták a próféták! (26) Nem ezt kellett-e szenvednie a Felkentnek, és bemennie dicsőségébe?" (27) És elkezdve Mózestől és valamennyi prófétától végigmagyarázta nekik azt, ami az összes írásokban reá vonatkozik. (28) Közel értek ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és úgy tett, mintha tovább menne. (29) Kényszerítették, és azt mondták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lehanyatlott." Bement, hogy velük maradjon. (30) És történt, hogy amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte, és átadta nekik. (31) Megnyílt a szemük, és felismerték, és eltűnt előlük. (32) Ezt mondták egymásnak: „Nem lángolt-e a szívünk mibennünk, amikor beszélt velünk útközben, amikor feltárta nekünk az írásokat?" (33) Felkeltek abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, és összegyülekezve találták a tizenegyet és a velük levőket, (34) akik azt mondták, hogy valóban feltámadt az Űr, és megjelent Simonnak. (35) ök pedig elmondták azt, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték meg a kenyér megtöréséről. 360