Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

I. Ajánló sorok

hanem abból is, hogy Pál apostol kifakad az ilyen üres mesék ellen (lTim 1,4; 4,7). Lukács nyilván ilyenekre gondolva húzza alá, hogy amit leírt, annak utánajárt. A kétségtelen valóság Két tényre kell itt figyelnünk. Az egyik az, hogy már az őskeresztyénség is felvette a harcot a mesés mítoszok és legendák ellen, amelyeket egyesek kegyes szándékkal Jézusra költöttek. Ezért a mai kor keresztyén embere is fel van jogosítva arra, hogy szembeszálljon a Jézusra költött mítoszokkal. Viszont óvakodnunk kell attól, hogy könnyelműen kétségbevonjuk az evangéliumi hagyomány szavahihetőségét. A második az, hogy az őskeresztyénség nem féltette hitét a történeti valóságtól, sőt éppen az evangélium tisztaságáért kereste a hagyomány biztos történeti alapjait. Lukács is azért lett történetkutató és egyháztörténetíró, mert a keresztyén hit alapja nem lehet szóbeszéd és mese, hanem csakis a „kétségtelen valóság"! 3 Lukács evangéliuma 33