Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

is (22,66). Arimathiai József azok közé tartozott, akik nem értettek egyet a szinédrium döntésével. Állásfoglalását kifejezi azzal, hogy gondoskodik Jézus eltemetéséről. Nem volt ez veszélytelen, mert a zsidó hagyomány szerint a kivégzettet a gonosztevők között kellett eltemetni. A rómaiak azonban szívesen kiadták a kivégzettek holttestét a rokonságnak. Arimathiai József meg is kapja Pilátustól Jézus testét, leveszi a keresztről és egy sziklasírba, nyilván a sajátjába helyezi. Palesztinában ma is láthatók ilyen sziklasírok· Szűk bejárat egy kis helyiségbe vezet, annak oldalába vájt fülke padkájára helyezték a holttestet, és a bejáratot felállított malomkő formájú lappal zárták le. Nem tűnik ki, hogy kik vannak József segítségére. Megadták Jézusnak a végtisztességet, de sietve, mert szombat este közeledett. Ez hangsúlyozza Arimathiai József tettének értékét: a temetés miatt tisztátalanná vált, és nem vehetett részt a páska-vacsorán. A sírbatétel tanúi az asszonyok is. Megnézik hova tették Jézus testét. Azután elmennek és felkészülnek a test megkenésére, amit az idő rövidsége miatt nem végezhettek el. Jézus sírbatételének és a kenetek előkészítésének kettős jelentősége van. Egyrészt azt hangsúlyozza vele az evangélium, hogy Jézus valóban meghalt. Másrészt arra céloz, hogy nem számítottak feltámadására. Szerették Jézust, de nem hittek ígéretének (9,22). Visszapillantás Az őskeresztyénség Jézus szenvedéstörténetének elbeszélését nagyon korán kialakította és formába öntötte. Lukács evangéliumának szenvedéstörténete benne áll az őskeresztyénségnek ebben a hagyományában, és fő vonalaiban megegyezik vele. Mégis vannak olyan különlegességei, amelyek számunkra is jelentősek. Három csúcspontja emelkedik ki: Jézus utolsó vacsorája, pere és halála. Az egész őskeresztyénség hitével egyezően mondja el Lukács, hogy az úrvacsora testi-lelki közösség Jézussal. De Lukácsra külön jellemző, hogy kapcsolja hozzá Jézus beszédét, amely a gyülekezet életrendjéről szól. Az úrvacsorázó gyülekezetben Jézus olyan, mint aki felszolgál, és gyülekezetétől is azt várja, hogy ne uralkodjék, hanem szolgáljon. Jézus perében Lukácsnál az összes többi evangéliummal egyezően Jézus személyének a 354