Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
VI. Jézus szenvedése és halála
13. JÉZUS HALÁLA 23,44—49. (44) Már hat óra körül volt, amikor sötétség lett az egész földön kilenc óráig, (45) mert a nap elborult. A templom kárpitja pedig kettéhasadt középen. (46) Hangosan felkiáltott Jézus, és ezt mondta: „Atyám, kezedbe teszem lelkemet!" Amikor ezt mondta, kilehelte lelkét. (47) A százados látva a történteket, dicsérte az Istent, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt." (48) Az egész sokaság, amely erre a látványra jelent meg ott, amikor látta a történteket, mellét verve visszatért. (49) Távolban ott álltak ismerősei mind, és az asszonyok, akik együtt követték Galileától kezdve, nézték ezt. 1 1: Lukács külön forrását követi ebben a részben és néhány részletet átvesz Márktól; nem említi Jézus egyik imádságát: „Én Istenem, én Istenem!" (Zs 22,2), de csak ő emlékezik meg Jézus utolsó szaváról (Zs 31,6) és a nép bűnbánatáról; vő. Mk 15,32—41; Mt 27,45—56; Jn 19,28—30. Kezedbe teszem lelkemet! 44—46. Jézus halálakor jelek figyelmeztetnek az esemény jelentőségére. Lukács a többi evangélistával együtt megjelöli a sötétség időtartamát: hat órától kilenc óráig, a mi időszámításunk szerint déltől délután háromig. A nap elborulása riem lehetett napfogyatkozás: húsvét táján nincsen. Jézus kortársait a sötétség világítéletre, Isten haragjára emlékeztette. A jeruzsálemi templomban két nagy kárpit volt: a szentély és a szentek-szentje bejárata előtt. Itt valószínűleg az utóbbi. Josephus és a rabbinista hagyomány tud arról, hogy a templomban Jeruzsálem pusztulása előtt aggasztó jelek történtek. A rabbinista irodalom szerint 40 évvel a templom pusztulása előtt: ez egybeesik Jézus. halálának idejével. A hétkarú gyertyatartó egyik lángja kialudt, az engesztelési ünnepen a bíbor színű szalag a templom bejáratánál piros maradt (Ézs 1,8), a templom egyik hatalmas kapuja éjszaka magától kinyílt stb. Ezeknek a jeleknek az emlékét őrizheti az evangélium is, de ezeket Jézus halálára értelmezték. A templom kárpitjának kettéhasadása Lukács evangéliumában nem arra 351
