Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

emlékeztet, hogy megnyílt az út Isten felé, hanem inkább Jézusnak arra a szavára: „Pusztán hagyatik házatok", mert Isten elhagyja (13,35). De lehetséges, hogy Lukács olvasói semmi mást nem láttak benne, mint a templom pusztulására figyelmeztető jelet. Jézus egyszerre hangosan felkiált. Keresztre feszítettnél szokatlan ez, mert fokozatosan halkul el halálhörgése. Jézus a szokás szerint hangosan imádkozik, a szombat esti zsoltárt mondja, elébe téve a reá jellemző megszólítást: „Atyám, kezedbe teszem lelkemet!" (Zs 31,6; vö. Lk 10, 21; 11,2; 22,42, 23,34.) Jézus együtt imádkozik népével, amely keresztre feszítette. Ö nem szakítja meg velük a közösséget most sem. Minden evangélista feljegyezi ennek óráját: délután háromkor. A páska ünnepének előkészítő ideje! Emlékezik rá a rabbinista hagyomány is, hogy Jézus a páska előestéjén halt meg. A templomban kürtök jelzik az ünnep közeledtét, ezrével áldozzák a páska^bárányt, a papok tömegei fogják fel tálakba vérüket, kézről kézre adják, és kiöntik az oltár elé. Jézus az Isten báránya a városon kívül, a vesztőhelyen Isten kezébe teszi lelkét. Űj időszak kezdődik ezzel Isten országa történetében, amikor az ószövetségi törvény mellett bűnbocsánat hirdettetik Jézusért. Ez az ember valóban igaz volt! 47—49. Lukács néhány vonással leírja, hogy Jézus halála már az első pillanatban sem volt hiábavaló. Jézus ismerősei távol álltak. Az ismerősök csoportjában Lukácsnál bele kell értenünk hozzátartozóit és szélesebb tanítványi körét. Szerinte a tanítványok elhagyták Jézust, de nem menekültek el Jeruzsálemből. De csak álltak, és az asszonyok is csak nézték az eseményeket (8,1—3). A sokaság a látványra odatódult, bűnbánata jeléül mellét verte. Részesek voltak abban, hogy Jézust keresztre feszítették. Most látták, hogy aki a gúnyolódó tömeg között kereszten imádkozva hal meg, az nem lehet gonosztevő. Ügy tértek vissza a városba, hogy bűnösnek érezték magukat. A kivégző osztag parancsnoka, egy százados megszólal, Istent dicséri, és bizonyságot tesz Jézusról. A másik két evangélium szerint Isten fiának, Lukács szerint igaz embernek mondja. A kettő tartalmilag azonos, mert a hellénizmusban a kitűnő, nagy embereket isteni eredetűnek tar352