Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

mások megmentésére 'használja hatalmát! Szokás szerint a fájdalom csökkentésére kábító italul mirrhával kevert bort szoktak adni a keresztre f eszítettnek. Itt ecetről van szó, amely felfrissít. Ebben van gúnyolódásuk értelme, felfrissítik, hogy meg tudja menteni önmagát. A katonák a feliratot idézik, amelyet szokás szerint a feje fölé szegeztek, és a büntetés okát tartalmazta: „A zsidók királya ez." Az a vád, amelyet Pilátus kivizsgált, és amelyről háromszor jelentette ki, hogy nem minősíthető halálos vétségnek: most ott olvasható a haldokló Jézus feje felett (23,3. 4. 14. 22). A felirat a nyilvánosság előtt leplezi Pilátus törvénytelen ítéletét. De a felirat sokkal többet is jelent. Jézus sohasem mondta magát messiásnak vagy krisztusnak — Pilátus előtt is csak helyreigazítással! — mert félreértették volna és vallásos-politikai reménységek teljesítőjét látták volna benne. Mióta a kereszt feliratán megjelent az, hogy ő a messiási király, a Krisztus, azóta a keresztyénség nyomatékosan hangsúlyozza: Ö a Krisztus. Most már nem lehet félreérteni. Senki sem hiheti, hogy aki a csúfolódók között ennyire egyedül és ennyi szeretettel szenved, az nem lehet világuralomra törő király. De ahol az ő szeretete érvényesül, ott forradalmian új élet támad. Ezért vitték keresztre. A régi nem viselte el az újat (5,39). Jézussal együtt 39—43. Hárman szenvednek kereszten egymás mellett, de mindegyik másképpen. Az első átveszi a csúfolódók szavát. Azok Jézusról beszélnek: „Mentse meg magát!" A gonosztevő megszólal, hogy ők is itt vannak a kereszten, mentse meg őket is. Helyreigazítja, és megtoldja a többiek csúfolódását azzal, hogy most még másokon sem tud segíteni (35. ν.). A másik keresztrefeszített bűnbánattal viseli a szenvedést, és elismeri a büntetés jogosságát. Messze túlmegy a kivégzendőknek előírt bűnvallási formulán. Érződik rajta, hogy Jézusra figyelt és meglátta, hogy más út is lehetséges, mint amelyen ő járt. Mint lázadó szerette népét, és gyűlölte ellenségeit, ezért támadt mások életére, és ezért került keresztre. Jézus szerette népét, és szerette ellenségeit is, és nem tett „semmi helytelent". Egy ítélet van rajtuk, de nagy a különbség. Ök megérdemelték, Jézus bűntelenül szenved. Társa csúfolja Jézust, hogy nem tud segíteni magán, sem rajtuk. Ö meg van 349