Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

igazolni kellett. De ezzel az Úr szenvedő Szolgájáról szóló prófécia teljesedik be, amelyet Jézus az utolsó vacsorán idézett: ,,A törvényszegők közé számláltatott." (22,37; Ézs 53,12). A zsidó hagyomány megkövetelte, hogy a halálra ítélt kivégzése előtt bűnvallást tegyen. Meggyőződésük szerint a halálbüntetés engesztelés az elkövetett bűnökért, de csak abban az esetben, ha bűnvallás fűződik hozzá. Ezt mondták a kivégzéskor: „Tégy bűnvallást, mert aki bűnvallást tesz, annak része lesz az eljövendő világban. Mondd ezt: Halálom legyen engesztelésül bűneimért!" (Sanh. VI. 2.) Jézus nem mond ilyen bűnvallást, de azt sem teszi, ami keresztre feszítéskor gyakran előfordult, hogy átkozták ellenségeiket. Jézus imádkozik értük bűneik bocsánatáért. Minden szava mélyen összeszövődik azzal, amit Jézus mondott és tett. Istent Atyának szólítja: így tanította tanítványait is imádkozni (11,2). Az ellenség szeretete egész etikájának kimagasló pontja, a Hegyibeszéd fő tanítása, amely a samaritánus példázatában kapja gyakorlati alkalmazását (6,35; 10,37). Jézusnak ez az imádsága végrendeletté lett a keresztyénség számára. Az ősikeresztyénség nem gyűlöli, hanem menti azokat, akik szembefordulnak Jézussal és evangéliumával. Az első keresztyén igehirdetések többször hangsúlyozzák, hogy akik Jézust elítélték és keresztre vitték, azok nem tudták, mit tesznek, ahogyan a tanítványok sem tudták (Cs 3,17; 13,27; 17,30 lKor 2,8). Másrészt megtanultak imádkozni ellenségeikért. István az első vértanú és Jézus testvére Jakab az ő szavával halnak mártírhalált és azután még sokan mások (Cs 7,60). Jézus szeretetének nagyságát kiemeli az ellentét. Ruháira sorsot vetnek azok, akikért Jézus imádkozik. De ezzel is az írás teljesül be (Zs 22,19). Mentsd meg magadat! 35—38. A keresztre feszítés után megszólalnak a csúfolódók. A vezetők kezdik, és mint szakértők a fő ponton, a krisztológián támadják Jézust. Ha ő a kiválasztott felkent, vagyis a messiás, akkor tegyen csodát, és mentse meg önmagát. Ez olyan jel volna, amely hihetővé tenné messiási méltóságát (11,16. 29—32). De ezt már a kísértő is követelte tőle (4,9— 12). Közben olyan pontosan határozták meg Jézus evangéliumát és a krisztológia lényegét, mint talán senki más: „Másokat megmentett, mentse meg magát!" Jézus az Isten Fia csak 348