Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

I. Ajánló sorok

Egyezik ezzel az a második századi hagyomány, hogy Theofilosz előkelő antiochiai ember volt, aki házának csarnokát a keresztyének rendelkezésére bocsátotta istentisztelet tartására (Clem. recogn. 10,7). Ha Lukács antiochiai származású volt, akkor innen adódhatott ismeretségük. Theofilosznak a keresztyénséghez való viszonyáról az evangélium írása idején csak azt lehet mondani, hogy voltak értesülései a keresztyénségről, kapcsolatban állott Lukáccsal, és vállalta az evangélium kiadásának felelősségét és áldozatát. Ezek alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a gyülekezet tagja volt. Szokásos forma új tartalommal Lukács a kor szokásaihoz alkalmazkodott a bevezető körmondat megfogalmazásánál, de az illemszabta világi formákon átüt a keresztyén tartalom: az ige szolgálatának a nagysága és fontossága. Számtalan példa mutatja, hogy az ajánló mondat a pártfogó nevén kívül tartalmazta az addigi hasonló kísérletek szellemesen csípős bírálatát, megjelölte a szerző forrásait és elvégzett előmunkálatait, végül pedig eldicsekedett a mű jelentőségével. Lukácsnál is találunk hasonló elemeket, de ezeknek más a szelleme. Megemlékezik a korábbi munkákról, de bíráló megjegyzést nem tesz rájuk, inkább a feladat nagyságát emeli ki, amelyre vállalkoztak. Azonnal utal arra, hogy már náluk sincs szó önálló munkáról, hanem az ige szem- és fültanúinak bizonyságtételét igyekeztek újra elmondani. Ezzel sem kisebbíti munkájuk értékét, sőt, inkább árra utal finoman, hogy minden evangélium írásának alapja Istennek azok a cselekedetei, amelyekkel teljesítette ígéreteit Jézus Krisztusban. Isten cselekedett: ezért történtek olyan események, amelyekről lehet és kell beszélni és írni, ezért van igehirdetés, erről szólnak a szemtanúk, ezt foglalják írásba az evangélium írói és Lukács is. Amikor azután Lukács saját munkájának alaposságát és gondosságát hangsúlyozza, akkor sem a szokásos dicsekedés szólal meg, hanem a felelősség az evangélium tisztaságáért és hitelességéért. Theofilosz és mások érdekében. Kiolvasható szavaiból, hogy az evangéliumi hagyományba téves értesülések és legendás elemek csúszhatnak bele, amelyek meghamisítják a valóságos Jézus képét. Tudjuk ezt nemcsak a ránk maradt apokrif evangéliumokból. 32