Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

harmadszor jelenti ki a vád elejtését: „Semmi halálos bűnt nem találtam benne: megfenyítem tehát és elbocsátom." A rabbinista hagyomány is úgy tudja, hogy nem volt könnyű rávenni a világi hatóságot Jézus elítélésére. Pilátus valóban érvényesíteni akarta a birodalom törvényes rendjét, és szerette volna elbocsátani Jézust. Hatott a kiáltozásuk 23—25. Pilátus hiába igyekezett megnyugtatni a népet, hangosan követelték és sürgették Barabbás szabadon bocsátását és Jézus keresztre feszítését. „Hatott a kiáltozásuk." Pilátus engedett a nép nyomásának. Nem hirdetett szabályosan ítéletet, de beleegyezett abba, hogy emberei a nép kívánsága szerint kivégezzék Jézust. A nép kívánsága igazságtalan, Pilátus eljárása törvénytelen volt. Éles az ellentét a törvényességre való törekvés és a nép akaratával szemben tanúsított engedékenysége között. Joggal kutatják magatartása rugóit. Feltevés az, hogy nem sokkal Jézus pere előtt 31-ben leplezték le azt az összeesküvést, amelyet Sejanus, a római testőrség parancsnoka szervezett Tiberius császár ellen. Pilátus ennek barátja volt, és ezért bizonytalanná vált a helyzete a császár előtt. Mivel azelőtt kihívóan viselkedett a zsidósággal szemben, és ezért többször panaszt tettek a császárnál, most kénytelen volt tekintettel lenni a nép hangulatára, hogy még jobban el ne rontsa dolgát a császár előtt. Ebbe beleillik János evangéliumának az a tudósítása, hogy a főpapok a császár barátságának elvesztésével fenyegették Pilátust, ha futni hagyja Jézust, a királyjelöltet (Jn 19,12). Kérdés azonban, hogy a Sejanus-féle összeesküvés leleplezése valóban Jézus pere előtt történt-e. Pilátus magatartása ettől az esettől függetlenül is megmagyarázható jelleméből. Agrippa király (Cs 12,1) a császárhoz intézett beadványában „megvesztegethetőséggel, erőszakossággal, rablással, emberkínzással, zsarolással, törvényes eljárás nélkül végrehajtott gyors kivégzésekkel és vad kegyetlenséggel" vádolja Pilátust (Philon Leg. Gaj. IV:301). Amit a többi nem keresztyén forrásokból tudunk róla, az is megerősíti ezt a jellemzést. Mindenben a saját érdekeire tekintő ember volt. Jézus megjelenése talán benyomást tett rá, de a nép hangulatával szemben nem tudott kitartani az igazság mellett. A nép pedig nem véletlenül választotta Barabbást 344