Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

A hellénista világban a nagy embereket isten leszármazottainak tekintették, az istenfiúságban nem éreztek istenkáromlást. Pilátus elé csak a politikai kérdések tartoztak. Előtte politikai vádat kellett emelni. Jézus a főpapi tanács előtt nem tiltakozott az ellen, hogy ő a messiás. Ezt használták fel ellene úgy, hogy annak politikai oldalát emelték ki: messiási királyként viselkedik, ezzel eltántorítja a népet, és akadályozza az adófizetést. Valószínűsítik ezt a vádat azzal, hogy végigjárta az egész országot, és mindenütt megmozdult a nép. Külön megemlítették Galileát, amely politikai szempontból rosszhírű volt a rómaiak előtt (1,26; 2,4). A vádak bizonyos értelemben igazak voltak, hiszen azt mondhatták, hogy még az adófizetésnél is hozzátette: „Adjátok meg azt, ami az Is;tené, az Istennek!" (20,25) De Pilátusnak feltétlenül voltak értesülései Jézusról. Nehéz volt vele elhitetni, hogy Jézus politikailag veszedelmes. Érdekes, hogy ennek emlékét hogyan őrzi a rabbinista hagyomány. Kivonatosan így szól: „A páska előkészületi napján kötötték fel Jézust. Negyven nappal előtte egy hírnök kikiáltotta: Varázsló volt, félrevezette Izráelt, és eltántorította; aki tud felhozni valamit védelmére, az jöjjön és mondja el. Mivel azonban semmit sem terjesztettek elő védelmére, felkötötték páska előkészületi napján. Ellenvetés : Gondolod, hogy egyáltalán szükség volt védelem keresésére, hiszen félrevezette a népet. Válasz: Jézusnál más volt az eset, mert közel állt a kormányzathoz." Érdekesen őrzik annak emlékét, hogy Jézust a római hatóságok nem tekintették politikai lázadónak, és csak azon az alapon lehetett elítélni, hogy senki sem mondott ellene a vádaknak. Még Jézus sem. Ezt tükrözi az evangéliumi történet is. Pilátus a vádak közül kiemeli a számára politikai szempontból lényegeset, és megkérdezi: „Te vagy a zsidók királya?" Jézus erre úgy válaszol, mint a nagy szinédrium kérdésére: „Te mondod!" Itt is az az értelme van, mint a szinédrium előtt. Igaz az, amit mond: ő Izráel királya, de más értelemben, mint ahogyan gondolják. Így értette Pilátus is, mert ezek után nem hajlandó kimondani az elmarasztaló ítéletet, sőt kihirdeti, hogy nem talál alapos vádat ellene. A szinédrium tagjai részéről felhozott vádak politikai szempontból nem helytállók még az adófizetés dolgában sem, mert Jézus megmondta, hogy adják meg a császárnak, ami a császáré. Az Istenhez való viszony 339