Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

I. Ajánló sorok

I. AJÁNLÓ SOROK 1,1—4. (1) Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy a köztünk valóra vált eseményekről

1 beszámolót állítsanak össze aszerint, (2) ahogyan reánk hagyták azok, akik szemtanúi és szolgái lettek az igének kezdettől: (3) magam is jónak láttam, hogy miután eleitől pontosan utána jártam mindennek, megírjam neked rendben, nagyrabecsült

2 Theofilosz, (4) hogy azokról az igékről, amelyekre tanítást kaptál,' megtudd a kétségtelen valóságot

4. 1: perf. praes. jelzi, hogy Isten olyan cselekedeteiről van szó, amelyekkel teljesítette ígéretét, de amelyek hatása még a jelenben is érvényesül. — 2: kratiste: előkelő vagy gazdag emberek megszólítása; Cs 23,26; 24,3; 26,25 szerint a római helytartó megszólítása. — 3: szóbeli értesítést kap, mint Cs 21.21.24-ben. vagy keresztyén tanítást kap, mint Cs 18,25; Gl 6,6; itt még nem jelenti a keresztség előtti rendszeres tanítást, mint a későbbi századokban. — 4: asphaleia: rendíthetetlenség, szilárdság, bizonyosság. Klasszikus bevezetés Míg a többi evangéliumok bevezető szavai a gyülekezeti istentisztelet ünnepi hangulatát idézik, addig Lukács ajánló sorai arról tanúskodnak, hogy a Krisztusról szóló evangéliumot a hellénista műveltségű ember színvonalán kívánja megszólaltatni. Evangéliumát a nyilvánosság számára írja, és az ilyen könyvet a kor szokása szerint illett egy klasszikus körmondatba foglalt ajánlással ellátni. Lukács ennek a követelménynek kitűnően tesz eleget, és ezzel bizonyítja, hogy ő maga is hellenista műveltségű ember. Aki elfogadta az ajánlást, az vállalta a könyv kiadásával és terjesztésével járó költségeket. Theofilosz megszólítása tanúskodik arról, hogy magas állású és gazdag ember volt, aki vállalhatta is ezt a feladatot. 31