Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

bentse őket a szenvedésével bekövetkező helyzet komolyságára. Eddig gondtalanul éltek, most pedig teljes készenlétre van szükség, hogy megálljanak a kísértésben. A veszedelem pedig abból adódik, hogy beteljesedik rajta az Írás: „Törvényszegők közé számíttatik." Külön hangsúlyozza, hogy ami rá vonatkozik az írásban, az most beteljesedik. A kereszrefeszítés a gonosztevők büntetése. Ez a megaláztatása és halála lesz az, amit a tanítványok nem tudnak elviselni. Az elsőségért folyó vetélkedésük is mutatja, hogy Jézus dicsőségére, és nem szenvedésére számítanak. A tanítványok most is félreértik. Betű szerint veszik, és azt gondolják, hogy Jézus messiási harcról beszél. Számolnak Jézus hatalmával is, és ezért gondolják, hogy talán elég lesz két kard. Jézus szava ugyanolyan kettős értelmű, mint az egész szakasz. Ha a személyes biztonságukra gondolnak, akkor elég, mert nem ők, hanem Jézus kerül veszélybe. De elég abban az értelemben is, hogy elég volt a félreértésekből és a beszédből. Jézus úgy megy bele a szenvedésbe, hogy legszűkebb tanítványi köre sem közelíti meg gondolatait. 4. JÉZUS AZ OLAJFÁK HEGYÉN 22,39—46. (39) Miután kiment, elment szokása szerint az Olajfák hegyére, követték a tanítványok is. (40) Amikor pedig arra a helyre értek, azt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe." (41) Ő pedig eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott: (42) „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt. Mégis ne az én akaratom, hanem a tied történjék." (43) Megjelent neki egy angyal a mennyből, hogy erősítse őt. (44) Halálos tusát vívott, és még kitartóbban imádkozott, verejtéke olyan volt, mint a vércseppek, amelyek hullanak a földre.

1 (45) Amikor felkelt az imádkozás után, odament tanítványaihoz, és alva találta őket a szomorúságtól. (46) Ezt mondta nekik: „Miért alusztok? Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

2 1: Nem vért verejtékezett Jézus, hanem olyan sűrűn verejtékezett, mintha vére hullott volna. — 2: Lukács ezt a történetet külön forrása alapján mondja el, és több részlete egyezik János evangéliumával; vö_ Mk 14,43—52; Mt 26,47—56; Jn 18,1—12. 329