Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

Imádkozzatok! 39—46. Lukács, vagy külön forrása, erősen tömöríti ezt a történetet a többi evangéliumhoz képest. Szerinte Jézus Péter és a tanítványok elbukásáról nem útközben, hanem az utolsó vacsorán beszél (22,21). Így Lukács elbeszélése az úrvacsora után közvetlenül az Olajfák hegyére vezet. Egyszerűsíti azzal is, hogy a figyelmet elterelő Gecsemáné nevet sem említi. Nincs szó a három tanítvány különválasztásáról sem, és három alkalom helyett Jézus egyszeri, de kitartó imádkozásáról szól. Így ez a történet egészen az imádkozó Jézus felé fordítja a figyelmet. Lukács különben is hangsúlyozza Jézus életének minden fordulópontján, hogy imádkozott (3,21; 6,12; 9,18; 11,1). Itt azt a Jézust látjuk, aki imádságában tusakodik az Atyával, hogy vele egységben maradjon. Tanítványait is felszólítja az imádkozásra, mert itt van a kísértés ideje. Felszólítása nem az önhittség fölényével hangzik el. Ö maga is egészen benne van abban a kísértésben, hogy elhagyja az eddig járt utat, a szeretet és a szolgálat útját, és felcserélje a népszerű messiási eszményekkel. Állva szoktak imádkozni, ő leborul. Így imádkoztak azok, akik különösen érezték erejük csekélységét és a segítség szükségességét. Istent úgy szólítja, mint a Miatyánkban. Márk megőrizte héber-aramei formáját: „Abba!" Így szólították a gyermekek atyjukat. Jézus nemcsak így tanít imádkozni, hanem maga is így imádkozik (vö. 11,2). A pohár, amelyet ki kell innia, Isten haragját, a szenvedést vagy a martiriumot jelenti. Jézus imádsága érthető kérdő formában is: „Akarod-e?" Így még közvetlenebb és személyesebb a kérdés. Jézus imádságának tartalma megfelel a Miatyánk harmadik kérésének, amelyet Lukács nem közöl (11,2). Isten akarata az Űjtestámentumban mindenütt üdvözítő akaratát jelenti, amellyel az embereket megmenti és újjáteremti, s elhozza országát. Jézusnak a tusakodás idején is ez a fő gondja. Az eredeti szöveg az agónia szót használja ezen a helyen. így nevezték az ünnepi játékokon a versenyzők végső erőbevetését cél előtt, de jelenti az élethalál-harcot is. Jézus verejtékezik, mintha vére hullana. Közben angyal erősíti. Több régi kéziratból hiányzik ez a két vers (22, 43. 44). Más, ugyancsak régi kéziratokban viszont megtaláljuk. Valószínű, hogy az eredeti szöveghez tartozott, 330