Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

különösen azokra pályázik, akiket Isten szeret. Isten ki is adja őket neki próbatételre. Így kapja meg a sátán Jézus tanítványait. Szemléletes kép: megrostálja, mint a búzát. Jézus szavaiból kitűnik, (hogy átesnek rajta mind. Még Péter is! De Isten előtt nemcsak a sátán könyörög, hanem Jézus is, és viszszakönyörgi híveit. Könyörög külön Péter hitéért, hogy ne fogyjon el. Ö is el fog esni, de nem fogja elveszteni Jézusba vetett hitét. Ez hordozza magában megtérésének lehetőségét. Nagy ajándék, de még nagyobb felelősséget hordoz magában. Ha megtért, rá vár a testvérek megerősítése. Ez a két mondat szorosan összetartozik. Ha megtért abból az önhittségéből, hogy ő a legnagyobb, akkor tudja erősíteni testvéreit. Akkor veszi majd észre, hogy feladata nem a testvérek legyőzése, hanem erősítése. Jézus a közeli megpróbáltatásokról beszél, és arról, hogy egyedül az ő imádsága menti meg Pétert a végső eleséstől. Péter a várható veszedelmet a messiási harcokra érti, és biztosítja Jézust önfeláldozó hűségéről. Őszinte szeretet és bátorság nyilatkozik meg ebben. De Jézus rámutat arra, hogy az ő követésére nem elég az elszántság a mártiriumra. Ez néha könnyebb, mint követni a szolgáló Jézust. És Péter a szolgáló Jézust fogja megtagadni. Elég! 35—38. Miután Jézus tanítványai feladatáról beszélt, felkészíti őket arra, ami a közeljövőben vár rájuk. Csak Lukács evangéliumában találjuk azt a szemléletet, hogy Jézus működésének ideje kivételes állapot volt. A tanítványok akkor minden felszerelés és védelem nélkül éltek, de semmiben hiányt nem szenvedtek. Most azonban olyan idő következik, amikor pénzre, tarisznyára és kardra van szükség. Ezeknek a vitatott értelmű szavaknak a magyarázatánál abból kell kiindulnunk, hogy semmiesetre sem jelenthettek felhívást fegyveres ellenállásra. Erre Jézus kortársai, sőt talán tanítványai is gondolhattak, de homlokegyenest ellenkeznék Jézus szavaival és magatartásával. Ezért nem érthetjük másképpen, mint hasonlatként. Többször találkozunk Jézusnál azzal, hogy a valóságot teszi példázattá. Például amikor a helyek válogatásáról vagy a kisgyermekekről beszél (9,46—48; 14,7—11). Itt is példázattá válik a tanítványok korábbi helyzete, hogy rádöb328